Az alábbi napló részletet egy tapolcai kukában találtuk, alig volt olvasható, de azért kibogoztuk a leírt szöveg lényegét.

„Csak vicceltem, amikor azt mondtam, hogy a zsidók a cigányságot biológiai fegyverként használják fel arra, hogy kiirtsák a tiszta magyar (lengyel, sváb, szlovák, román, szlovén, szerb, horvát, török, görög, stb népekkel már több, mint ezer év óta keveredett) lakosságot.

Szeretem én a cigánypecsenyét éppúgy, mint a cigánykereket hányó gyerekeket, a cigányzenét, meg a cigánytáncot, mit is csinálnék nélkülük?

Még hogy a cigányok kiirtásáról beszélnék, pont én, aki egy hétvégét töltöttem vendégségben cigányszármazású jobbikos barátomnál, aki önkormányzati képviselő. Igaz, hogy ő is zsidózott, de hát demokrácia van, vagy mi fene. Egyébként volt alelnökünk is zsidó volt, akkor mi a gond? Hogy nem álltam fel, amikor a főrabbi elhunytára emlékeztek a testületi ülésen, magánügy, nem? Nem vagyok én sem rasszista, sem antiszemita, csak nemzeti ellenzék.

Elnéztük, istenem, volt már ilyen, megkoszorúztuk egyszer a holokauszt emlékművet, nem készakarva tettük, mint mondottam nem antiszemiták vagyunk csak nemzetiek. Az, hogy egyszer véletlenül beleköptünk a Duna-parti cipőbe, nem nagy ügy, minek kell abból ekkora balhét teremteni? Ugyan kérem, csak nem hiszi el bárki is, hogy köztünk van olyan, aki azt állítja, hogy a cigányasszonyok gumikalapáccsal verik a hasukat, csak azért, hogy bolond gyerekük szülessen és így nagyobb családi pótlékhoz juthassanak? Nem vagyunk mi rasszisták, csak nemzeti ellenzék!

A vérvád témát sem kell komolyan venni, mint ahogy azt sem, hogy jó lenne tudni, a magyar országgyűlésben ki a zsidó képviselő, és ki nem. Csak nyelvbotlások ezek, úgy is kell kezelni őket, elvégre a cukiság ideje van, nem a rendzavarásé és megbotránkoztatásé, meg a riadalomkeltésé. Csak mutassa be mindenki a családfáját a biztonság kedvéért, hiszen az elnök is megmondta, ha kiderülne, hogy vannak zsidó ősei, akkor lemondana azonnal. Génteszt sem ártana igazolásul, elvégre nemzeti ellenzék lennénk, vagy mi fene.

A zsidó világkongresszus is jobban tenné, ha elhatárolódna a 19-es vörös kommün népbiztosaitól és az ’56 utáni megtorlások végrehajtóitól a békesség kedvéért. Az pedig, hogy mi megszervezzük Joseph Göbbels Jud Süss című antiszemita propagandafilmjének vetítését, és David Duke amerikai neonáci aktivista budapesti előadását, nem más, mint a széleskörű tájékozottság demokratikus biztosítása az ifjúság számára, elvégre, mint már említettem mi vagyunk a nemzeti ellenzék, az új kormány erő ebben az országban. Jó, ha mindenki tudja!

Még, hogy cukiságunk csak szavazatgyűjtő praktikum lenne, amely más célt nem szolgál, mint elfogadtatásunk sikerét. Még, hogy a tapolcai győzelmünk is ezt bizonyítja. Ugyan kérem! Csak nem gondolják egy nemzeti radikális néppártról mindezt? Rólunk, akik az emberi nyomorúságot és elégedetlenséget, a tudáshiányt ravaszul meglovagolva törünk a hatalomra. Ugyan, kikérem magunknak! Mi csak a nemzeti ellenzék vagyunk!”

A fenti naplórészletet egy tapolcai kukában találtuk. Elolvasása után már könnyebb megérteni, hogy miért is vesz vissza a Jobbik az eddig tapasztalt hangnemből és miért figyelmeztet Vona arra, hogy keressen más pártot az, akinek az új hangnem nem tetszik. Kedvesnek, barátságosnak és megértőnek kell lenni az emberekhez, ezt a retorika megváltoztatásával kívánják elérni, az idősebb korosztály védelmét tűzve ki elsődleges célul!  Nem titkolva azt, hogy nemzeti ellenzékként, kormány erőként tartják magukat számon!