|
|
|
Tweet |
|
|
|
|
Szemeid tükrében Ómagyar Mária siralom melyben fátyolos hályog már Trianon és látom ahogy a Nyugatinál ötvenhatban a női koszorúban kezedre ütődik a gránát
a szem a lélek tükre mondják a dal a szív ezüstje mondom versed puha parazsak mondod aranyosat írtál megint mondjuk látom mosolyodat íriszek szirmaiban keresztnév is lehetnél angyalok csókjaiban meg szivárvány istennő eső után igéző hártya szememben egy téli délután
érzem százszoros önkéntes véradásodat érte meg hazádért ahogyan görbe hátad mosásnak feszül de ágynak esve részeges társad vágygejzírben fuldokolva neked esik majd és a legfölsőbb bíróság kettesszámú irányelve szerint szét fognak választani benneteket csak a gyerekek ne szenvedjenek ettől meg a múlttól mert nem mesélted el nekik azt hogy kitartás nemzetes asszony katonaszökevény zsidóbérenc van e a házban tetovált karokon számok és a homlokokon sárga csillagok
most már lehetsz szoftver a hardveremben itt van már minden a bal kezemben egy harisnyanadrág meg a csipkés tangád de már tudom te sem akarnád versedet temetni itt ez már nem köldökzsinór csonk kitágult pupillával ahogy belenéztem abba a napba mikor a hold árnyéka a földre vetült vak lettem azonnal mikor anyám elém került és keresztet vetsz majd te is az alsó felére mielőtt megszeged családi kenyered ahogyan tette azt nagyanyánk is
ó az a béke kik egyidősek lettetek itt a szabadsággal vitatkozó németek és oroszok közt ismét satuba szorítva minden kitelepítettek meg a házfoglaló jóllakó mezőkövesdi kubikusok egymást partizánnak igazolókkal együtt menetelők a pentelei déli városban és a radarban meg a cigánysoron városépítést szenvedő konyhás vízhordó vasbetonszerelők csak semmi púder meg álarc smink skatulya stigmára várhatsz ki hiszi majd el neked hogy mindez megtörtént veled hópehely kehely csevej delej hó kifli hóbagoly hódoló hód hódolód ringatód álmodód állandó versolvasód vagyok neked ez legyen most egy váróterem ahol hirtelen ő is itt terem szemeivel pásztázza két kezem ahogy átkarolva ölelem vele találkozó életem
hallod-e te maszkabál farsanglakó kiabál táncos lábú Tél legény álarca egy rém regény Tavasz-tündér vidám párja kacagva most csak őt várja hű de jó hűhó a hó vetéseket takaró hahó telet faló fagy ó lassan elolvadó legszebb magyar nevű lányok asszonyok nők anyák Erzsébetek és Máriák ti önkéntes melegedők békekölcsönt vastapssal jegyző hű szeretők ti pártosak és pártatlan szófogadók ti világmindenség tünemény teremtményei nők soha nem pihenők halálba virággal pályaudvarra kísérők tiszták és maszatosak vágyvulkánra fakasztó kívánsághergelők mindenkor hazavárók
elröpülni gondolatban megbújni egy kis falatban kívül hagyni az egészet vigye el az enyészet hisz nem kell más csak ez a részlet a lélek fogható míg lelkesedik de ha rá lélektelen leselkedik egy lélekvesztőn elmenekül s az élet háborgó tengerében alámerül az ég úrnője álomba ringat hétfátyoltáncával rám kacsintgat Salome mintha Heródes lennék pedig az ami lenni szeretnék időhiány miatt már nem lehetek ez megint te vagy selyemgubóban soha nem hervadóan mert olykor elvisz a király Elvis dalának hintaján
áldottak legyetek örökkön örökké mulassatok Ézsaiással tanuljatok jót tenni törekedjetek igazságra térítsétek jó útra az erőszakoskodót védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét lányok asszonyok nők húgok nővérek feleségek szeretők anyák nagy és dédanyák nélkületek árva lenne a teremtett világ öleljetek meg bennünket értetek szomjazókat itassatok meg minket soha el nem apadó szépségeitekkel örökkön örökké! |
|
|
|