Rosszabb esetben meg nem, esetleg a forint nem is fog erősödni, horribile dictu akár gyengülhet is. Ezt egyszer már eljátszottuk a Kádár-rendszerben is - ott sem jött be.

Olyan ez, mint a legelőn sétáló liba, lehet belőle sült, lehet töpörtyű, de lehet belőle Pedigree Pal is, a csillagok szerencsétlen együttállása esetén.

Mindenesetre, ha újra kezdeném az életem, kutató szeretnék lenni a GKI–nál, ennél jobban tán már csak brit tudós szeretnék lenni…

Hogy az olajárral mi lesz, az a jövő zenéje, az ilyen idegnyugtató dumákra meg nem vagyok vevő, hiszen láttam én már nemcsak, hogy karón varjút, de éjjeliőrt nappal meghalni is.

Az olajár alakulása tenger dologtól függ, kezdve a közel-kelti torzsalkodás kimenetelén, folytatva Putyin álmán, és befejezve a klímaváltozás idei hozadékán, úgyhogy azért én nem lennék annyira nyugodt, mint a GKI kutatói, akiknek szakértelmét egy pillanatra sem vonom kétségbe.

Csak éppen az a helyzet, hogy a számításba veendő változók száma annyira megnövekedett, hogy a dolguk egyáltalán nem könnyű.

Bár mindig vannak váteszek, akik megjövendölik az eseményeket, de manapság nemigen él olyan, aki meg tudná jövendölni, hogy mi lesz a hatása a szénhidrogén–kitermelésre a Volkswagen konszern és a többi autógyártó ingatag helyzetének.

Ugyancsak kiszámíthatatlan az arab országok és Irán mozgása, az amerikai elnökválasztás hatása a gazdaságra, és így tovább.

Mindenesetre anyukám azt verte a púpomba, hogy ne élj illúziókban fiam, légy optimista, de készülj fel a legrosszabb változatra, ami jelen esetben az energiahordozók ugrásszerű drágulása lenne.

A mi világunkat ugyanis a szénhidrogének hajtják, ha emelkedik az áruk, akkor emelkedik a kenyér ára, mert emelkedik a munkagépek üzemeltetési költsége a földeken, emelkedik a szállítási költség, a termény szárításának költsége, a malmok energiaköltsége.

Emelkedik a liszt szállítási költsége, a pék üzemeltetési költségei, a kenyér szállítási költsége, a bolt energiaszámlája - csak az állami sarc marad az egekben, jobb esetben, mert lehet, hogy a sztratoszféráig fogják emelni az ÁFÁ-t…

És akkor még léteznek egyéb külpolitikai tényezők is, például Ukrajna helyzete.

Ha az ukránok a télen átlényegülnek hóemberré, az igen könnyen elindíthat egy migrációs hullámot arrólfelől is, aztán a Sejt válogathatja a drótkerítésénél, hogy ki a Kovács Jóska, meg ki a Bogdan Hmelnyickíj…

De itt van a horvát probléma is.

Éppen jó úton haladunk, hogy az évezredes horvát-magyar kapcsolatokat évszázadokra tönkrevágjuk, mert a Nagy Haidekker képtelen kompromisszumokra, ő csak vezényelni szeret.

Elsődleges célja úgy tűnik a visegrádi négyek feletti irányítás átvétele, majd jöhet a távolabbi cél: az Európa feletti uralom megszerzése.

Persze illúziókban él, a politikus súlyát ugyanis nem a pofája nagysága, hanem a mögötte álló gazdasági-katonai hatalom adja, és ez akkor is így van, ha öles plakátokon hirdeti, hogy ő akkora nagy politikus, hogy ahol másnak már a feje kezdődik, neki ott még mindig csak segge van.

Szóval, nem olyan egyszerű az élet, mint amilyennek a stadionok bánatos népe képzeli.

Most, hogy legyőztük a profi villanyszerelők és a hivatásos kőművesek válogatottját, a csapat az öltözőben boldogan ünnepelte a győzelmet, szurkolótábora meg a kommentekben anyázta őket, mert cigány mulatóst énekeltek örömükben, ahelyett, hogy virágénekeket hajlítgattak volna, de legalábbis a Romantikus Erőszak színvonalas zenéjét favorizálták volna.

De hát mit is lehet várni abban az országban, ahol a kormány a legcsekélyebb visszhang nélkül a pofánkba szórhatta elszámolását a magán-nyugdíjpénztárak háromezer milliárdjának eltüntetéséről.

Bölcs népünk ezt úgy kezelte, mint mikor a részeg Lajkó megkettyinti a kamionparkoló szépét.

Istenem, hát részeges, nincs ebben semmi meglepő a kormány meg tolvaj, ezt is tudtuk nemdebár?

Semmi meglepő.

Viszont nem kell fizetni majd egy sor illetéket, melyek alapvetően az államigazgatási eljárások költségeire adnának fedezetet, de a jóságos király most elengedi.

Tulajdonképpen felháborító, ahogy ez a banda hülyének néz mindenkit.

Az államigazgatásnak költségei vannak, ezeket fizetni kell, vagy illetékből, vagy adókból, de ingyen leves sincs és ingyen gépkocsi-átírás sincs, így aztán majd az is fizeti a költségeit, aki még villamoson sem ült életében, nemhogy autója lett volna.

Nem is tudom, hol kellene ezt a dolgot kezdeni, talán a kisiskolásoknál, hogy ők már értsenek egyet-mást a demokratikus állam működéséből, az állam és polgára viszonyából, a közös pénzek összeszedésének és elköltésének szabályaiból, a közterhek viseléséből és a magánérdekekből.

Hogy tudják, hogy a politikus a mi pénzünkkel játszik, és semmiféle felhatalmazása nincs arra, hogy azt a sajátjaként költse...

Mint ahogy arra sem, hogy a nőket a mai politikai élet megpróbáltatásainak elviselésétől távol tartsa, merthogy mit kapott anno szegény Lamperth Mónika.

De ez már egy másik téma…

:O)))