Nemzetellenes mindkettőben. Idehaza a demokratikus európai értékrendre fittyet hányva építi az illiberális államot, betegesen azt gondolva magáról, hogy azonos a nemzettel, az országgal. Hogy aki őt kritizálni meri belpolitikája miatt, az hazáját támadja, annak függetlenségét kérdőjelezi meg, mert egyenlőségjelet tesz maga és Magyarország közé. Külpolitikájában is meg van győződve arról, hogy amit tesz és képvisel, azt a környező országokban élő magyarokért is teszi, eszébe sem jut, hogy ők látják kárát mindannak a sasszézásnak, melyet a diplomácia táncparkettjén elkövet. Kificamodott politikai húzásai mögött is fellelhetőek a dölyfös nagyarcúság melldöngető jegyei, mindenütt ahol csak megnyilvánul, akár idehaza, akár külhonban. Hazánk geopolitikai jelentőségét messze túlszárnyalva ugrál, mint szellentés a gatyában, bolhaként köhögve az elefántok között. Nemzetellenes, öngyilkos vállalkozás az övé, idebent és odakint.
Ideje lenne már, hogy a jobboldali konzervatívok egészségesebb része figyelmeztesse mindezekre a kormányfőt. Figyelmeztesse arra, hogy az ukrán területen élő magyarság sorsa elsősorban nem azoktól az oroszoktól függ, akik egy független állam szuverenitását támadják katonai eszközökkel is, hanem attól az Ukrajnától, melyet szövetségeseink gazdaságilag és katonailag is egyre inkább támogatnak abban, hogy saját lábán megállhasson. Attól az Ukrajnától, melyet Oroszország minden lehetséges eszközzel gyengíteni próbál saját megrokkant nagyhatalmi helyzetének megerősítése céljából. Figyelmeztesse arra, hogy nem az oroszokkal szembeni szankciók káros hatásain kéne lovagolni és nem a kárpátukrajnai magyar fiatalok sorozási arányaira kellene felhívni a figyelmet, hanem ki kellene határozottabban állni Ukrajna függetlenségének elismerése mellett és Oroszország figyelmét felhívni arra, hogy magatartásával veszélyezteti az Ukrajnában élő magyar honfitársaink életét is.
Persze a hazai ellenzéknek is lenne dolga bőven abban, hogy az ukrán helyzet Magyarországra veszélyes fejleményeire sokkal erőteljesebben felhívja a figyelmet. Arra, hogy az idehaza hazánk függetlenségére oly kényes jelenlegi hatalmi elit sokkal többet kellene, hogy tegyen Ukrajna függetlenségének támogatására, éppen az ott lakó magyarság érdekében. Magyarország érdeke vajon az-e, hogy Ukrajna a NATO tagjaként legyen szomszédunk, vagy pedig háborús övezetként vegetáljon még hosszú éveken keresztül. Hol vannak az erőteljes ellenzéki hangok, melyek mindezekre felhívják a figyelmet? A jelenlegi orosz-ukrán háborús konfliktus kiterjedése hazánkra nézve is beláthatatlan következményekkel járna. Kellő figyelmet szentel erre vajon manapság a hazai ellenzék?
Merkel kancellár a közeljövőben találkozik az USA elnökével. A téma feltehetően terítékre kerül ott is. Feltételezem, hogy mellékesen említésre kerül a magyar helyzet is. Térkép előtt, műholdas felvételekkel spékelve a nemzetbiztonsági adatokat, beleértve korrupciós, atomerőműves, azeri baltás ügyeket is, gázostól, orosz-magyar kapcsolatostól egy sóhajtásnyi időt kap majd Orbán is. Kézlegyintés kíséretében azt is eldönthetik, hogy miként kell rövidebb pórázra fogni az egójával egyre inkább jelentőségén túl kekeckedő Orbánt. A fő érv bizonyára az lesz, hogy ha már a hazai jobboldal normálisabb része és a vérszegény ellenzék erre nem képes, akkor a politikai, gazdasági és katonai szövetség kényszerül erre. Orbán öngyilkos vergődése pedig tovább folytatódik. Most már csak az a kérdés, hogy meddig. Jobb lenne ezt a gondot saját erőből idehaza lerendezni. Nem kellene megvárni a szövetségesek lépését. A belpolitikai helyzet és az orosz-ukrán konfliktus egyaránt sürgeti ezt. Putyin látogatása előtt különös jelentősége van mindennek. Mert utána felgyorsulnak majd az események!
