Hogy lehet-e manapság érdemben demokratikus ellenzéki politizálást folytatni pártok nélkül, ez is olyan kérdés, amely megosztja a magát demokratikus ellenzéknek tartó oldalt.

A hangsúly az „érdemben” van, azaz a hogyan kérdésén!

Véleményem szerint úgy nem lehet! Vagyis érdemben pártok nélkül nem lehet. Másképpen természetesen lehetséges, gyengus eredményességgel. Egyesületekben, civil kezdeményezésekben, érdekképviseletekben és magánszemélyekként is sokan meg teszik ezt, közismert, hogy milyen hatásfokkal.

A demokratikus ellenzéki oldalon csak szervezett keretek között működő, elegendő taglétszámmal rendelkező, mozgósítható párt képes felvenni eredménnyel, a jelenlegi hatalommal szemben a kesztyűt és kormányt váltani. De az is csak akkor, ha szövetséget köt az összes többi, vele azonos oldalon álló szerveződéssel, és a párton kívüli támogatókkal! Csak akkor és csak is akkor! Ennek nincs alternatívája!

Nézzük hát akkor, hogy most ebben a tekintetben mi is a helyzet. Olyan párt, amely jelenleg az említett oldalon számításba jöhet, összesen három van. A Demokratikus Koalíció, a Szocialisták és a Lehet Más a Politika.

Pártocskából sincsen több háromnál. A Párbeszéd Magyarországért, az Együtt-a Korszakváltók Pártja és a Liberálisok.

Pártocskácskákból már jóval nagyobb a létszám. Kezdve a Magyarországi Szociáldemokrata Párttól, a különböző Munkáspártokon át egészen a Nem Alkuszunk Pártig bezárólag. Nem is sorolnám fel őket teljes körűen, hiszen naponta változik a lista. A lényeg, hogy ahányan vannak, annyifélék.

Na, már most. Egység csak abban van az előző bekezdésben foglalt szervezetek között, hogy Orbánt le kell váltani. De abban, hogy miként és hogyan, már nincs. Abban meg pláne nincs, hogy utána mi legyen.

A miként és hogyan kérdés körben, a vita legélesebben abban nyilvánul meg, hogy kinek a vezetésével. És elsősorban nem a személyeket illetően. Még ha szövetségre is lépnének, tegyük fel, akkor is a legfőbb gondjuk az lenne, hogy melyik párt legyen abban az elöljáró! Hát ez így nem megy! Vagy képesek egy adott létszámú, vezető tanácsadó testületet létrehozni az esetleges szövetségen belül, arányos képviselettel, vagy veszett fejsze nyele az egész.

A szövetségkötésnek, ismétlem nincs alternatívája.

Ennek érdekében a kompromisszumkötésnek sincs.

Senki nem vindikálhat magának több jogot, mint amennyire az általa is képviselt szervezet erejéből, súlyából telik.

Lassan készülni kell! Az idő egyre csak fogy. Az előkészületeknek 2016-ban be kellene fejeződnie, azzal, hogy az egymás közötti viszonyokat tisztázva, lerakják a majdani szövetségkötés alapjait, megfontolva a majdani társadalmi kiegyezés szükségességét is.

A demokratikus pártoknak addigra egyszer s mindenkorra fel kell hagyniuk a nyilvánosság előtt egymás ekézésével és ezt kell kérniük tagjaiktól is. Össztüzet a jelenlegi kormányra kell zúdítani!

Fel kell készülni arra, hogy a kormány helyzetével visszaélve és nem élve, számtalan közérzetjavító intézkedést fog hozni a 2018-as választást megelőző időszakban.

Minden lehetséges európai fórumon fel kell jelenteni azokat a kormánycselekedeteket, melyek itthoni, elfogulatlan törvényes elbírálására az adott körülmények között nincs lehetőség!

A pártocskák pedig ne akarjanak pápábbak lenni a pápánál, csak annyit markoljanak, amennyit el is bírnak.

A pártocskácskák meg pláne ne erősködjenek, mintha körülöttük forogna a világ, hanem csatlakozzanak fenntartás nélkül a náluk többre képesekhez. A lényeg, hogy együtt legyen mindenki. Hogy összegeződjenek az erők és a majdani szavazatok! Harmincnyolc, különböző világnézetű csacska pártocskácskát már a közelmúltban töröltek.

A demokratikus ellenzéknek nincs más választása, mint sorainak rendezését követően, az egymásra utalt összefogás! Vagy tudomásul veszik ezt és ennek megfelelően cselekednek, vagy végleg Orbán óhajává, bukott baloldallá válnak!