A belügyér mindig híresebb volt állománya körében arról, hogy mozgósító, szervező tehetsége sokkal erőteljesebb, mint szellemi felvértezettsége, vagy akár kreativitása. Persze kivéve a pénzügyeket, az OTP részvényekkel való ellátást, vagy az Állami Nyomda körüli lebzselést, az őrző-védő szervezetekben vállalt szerepeiről nem is beszélve. Mindig is voltak körülötte olyanok, akik ezeken a területeken segítették, a várható jutalom fejében. Voltak, akik meg is kapták. De róluk majd máskor, bőségesen.

Most legyen elég annyi, ehhez az első bekezdésben írtakhoz tartozóan, hogy mélységesen egyetértek Tonhauser László Nem kérek bocsánatot c. a Totem kiadónál 1999-ben megjelent könyvében írtakkal. (315.old.) Idézem:” Dr.Pintér Sándor mindig azokat tartotta jó embereknek, akik állandóan körülötte sürgölődtek és el tudták adni munkának a lázas semmittevést. „ Idézet vége és most jövök én. A látványtervezés volt mindig is Pintér életeleme, abban lubickolt igazán, a semmittevést legtöbbször a médiának szóló görögtüzek kísérték, a „nagy balhéról”, amely aztán a végelszámolásnál legtöbbször lufiként pukkant szét.

Ez történ most is, az Ökotárs ügyében, melyet egyszer még a többi Pintér féle fiaskókkal együtt bizonyára tanítani fognak egyetemeken. Mert akkora hatalmas rendőri felvonulással látványtervezett rendőri intézkedés volt a norvég pénzekkel gazdálkodó alapítvány ellen, mintha legalábbis az alkotmányos rend elleni fegyverkezésről lenne szó. Naná, hogy a belügyminiszter tudtával történt mindez, mint ahogy az is, hogy 2014 szeptemberében a rendőrség nagy erőkkel házkutatást tartott az Ökotársnál, amelyről már az ez évi januári bírósági ítélet is kimondta, hogy törvénytelen volt. Ebben az ügyben belvárosi fideszes képviselő volt a feljelentő és a populista jobboldal, kormánytagok vezénylete melletti hangszerelésben megzenésítette az egészet rendesen. Csak úgy szóltak a harsonák, azt fújva, hogy norvég pénzből tüntet az ellenzék.

Aztán mára az egész házkutatás sztori jogerősen kifújt. Törvénysértő volt és kész. Az ellenzéki felszólításra, mely szerint Pintér kérjen bocsánatot, a belügyminiszter ezt a választ adta:

„IU3269. számú, „ Törvénysértés maradhat felelős és következmény nélkül?” című

írásbeli választ igénylő kérdésére válaszul a következőkről tájékoztatom .

Egy feljelentés alapján a nyomozó hatóság tevékenysége — a büntetőeljárási törvényben foglalt szabályok alapján — keretek közé szabott . A nyomozó hatóságnak az adott pillanatban rendelkezésére álló információk és adatok alapján kell a nyomozási cselekményekről határoznia és azokat az intézkedéseket foganatosítania, amelyeket szakmailag leginkább indokoltnak tart. A nyomozás során törvénysértés megállapítására — a törvényességi felügyeleti jogköréből adódóan — kizárólag az ügyész jogosult. Amit a nyomozó hatóság

igazoltnak és megalapozottnak lát, azt a későbbiekben a bíróság felülbírálhatja. Magyarországon az igazságszolgáltatás függetlenségét mutatja, hogy az ügyészségnek és a bíróságnak egymástól lényegesen eltérő jogi álláspontja is lehet; egy adott esetben az eljáró nyomozási bíró gyanút érintő álláspontja sem az ügyben eljáró nyomozó hatóságot, sem az ügyészséget nem köti .

Véleményem szerint nem célravezető a nyomozó hatóság döntéseit egy későbbi — akár eltérő jogi álláspontot tükröző — bírósági döntés tartalma szerint értelmezni.”

Vagyis ami jogsértő, az Pintér szerint törvényes volt. Másképpen szólva, akkor tavaly szeptemberben a házkutatás és a lefoglalás törvényes feltételei fennálltak, mert a kormány alá rendelt rendőrség végrehajtotta azt, amit a hatalom kért. Sőt önszorgalomból még rá is tettek egy lapáttal. És amit a hatalom kér, az csak törvényes lehet ugyebár. Nem semmi indoklása ez a miniszteri levél a bocsánatkérés elmaradásának. Pedig a házkutatás és a lefoglalás súlyos kényszerintézkedés, annak megalapozottságához semmilyen kétség nem férhet! Kivéve, ha Polt a legfőbb ügyész és Pintér a belügyminiszter!