Válaszadásra az alapokat maga Orbán Viktor Mihály adta meg, 2007. március 15-i ünnepi beszédében. „Világossá tettük: a népnek joga van elkergetnie a kormányt egy demokráciában is, ha az a népakarat ellenében kormányoz, ha az emberek létérdekét veszélyezteti. Igen, joga van! Joga van egy feltétellel: ha a népakarat kinyilvánításának már minden eszközét igénybe vette, és a kormány elmulasztja magát alávetni az emberek világos és egyértelmű akaratának.”

Na, kérem szépen! Mielőtt a feltett kérdésre adott válasz bármelyikét jogi szabályozottság tekintetében kiveséznénk, nézzük csak meg közelebbről azokat egyszerűen, sallangmentesen közelítve a témát.

Ha az engedelmességet választjuk, akkor maradnak a négyéves választási ciklusok, bármit is tegyen velünk az adott kormány, hiszen mindig elmondhatja azt, hogy mi választottuk. Ha meg kétharmados fölénnyel uralkodik rajtunk, akkor igazán nem szólhatunk semmit, amit főztünk együk is meg alapon. Demokráciában a polgár engedelmeskedik, kivárja sorát, míg egy újabb választáson véleményt nyilvánítva szavazhat ismét, valami ellen, vagy valami mellett.

Mondom demokráciában. De ebben az aranyi democsokráciában az említett szabály nem érvényes. Itt már az említett 2007. március 15.i pávatáncos által elmondottak, fent idézett sorok érvényesek. Ahol alkotmányos ellenőrzése megszűnt a hatalomnak, az általa hozott törvények, rendeletek és szabályok miatt, ott az engedelmességet fel kell váltania az engedetlenségnek. Törvényszerűen!

Anno kordonbontó Orbán és társai, amikor szerszámokkal felfegyverkezve szétszedték a parlament körüli kordont, az akkori „félázsiai” , pirospont pöttyös popsis ellenzéki vezér az alábbiakat mondta: "alkotmányos jogainkat korlátozzák, mégis csak volt itt rendszerváltás".

Társai még azt is hozzátették, hogy mindez a polgári engedetlenség keretein belül történik.

Cselekedetüket dolog elleni erőszakkal hajtották végre, vágtak és bontottak, szétszedtek és roncsoltak. Ma bármely polgári engedetlenségi akció csak erőszakmentesen hajtható végre!

De a legszélesebb körű polgári összefogással! Ha egyidejűleg abban részt vesznek az adott helyszínen művészeti, tudományos életünk élenjáró, közismert és népszerű személyiségei, népszerű sportolókkal és médiaszereplőkkel együtt kiállva a demokratikus értékek mellett, akkor erősebb lesz a polgári engedetlenség. És erősebb lesz akkor is, ha a földmutyi ellen szavát felemelő híres egyetemi professzor vállal abban szerepet személyesen, vagy jelenlétével külföldről e célból hazatért világhíres személyiségek tucatjai vallanak majd színt.

A civil szervezetek tucatjainak részvételét éppúgy biztosítani kellene ebben, mint a kisemmizett vidéki gazdák tömegeit, orvosok, pedagógusok, rendvédelmi szervek és más a mai hatalomtól szenvedő rétegek képviselőinek jelenlétét. Összefognia és szerveznie mindezt, élére állnia a polgári engedetlenségi mozgalomnak, legalkalmasabb ki más is lehetne, mint a pártoktól és az állami szervektől független szervezet, a TASZ, a Társaság a Szabadságjogokért, kiegészülve más hasonló szervezetekkel.

Amennyiben a jelen helyzetben elfogadjuk azt, hogy a demokratikus európai értékeket a mostani kormány semmibe véve gyakorolja kétharmados, ugyanakkor demokratikus választásokon nyert hatalmát, akkor ezt az ellentmondást csak és kizárólag polgári engedetlenséggel lehet feloldani engedelmesség helyett, mert az nem jelent mást, mint a jelenlegi állapotokba való belenyugvást, beletörődést! Ennek megfelelően kell hát cselekedni! Nincs más választásunk!