Az eredmény közismert, az arab diktatúrák és az amerikai demokrácia frigyéből megszületett a bájos kisded: Iszlám Államnak hívják.

A kisded gőgicsél és időnként nyilvános tömegmészárlásokkal mutogatja egyre fejlődő izmait, lassan már önfenntartó, és akinek nem tetszik hogy átvette a hatalmat, az bizony menekülhet fejvesztve, akár Magyarország felé is...

Afganisztán is egy csődtömeg, a vallási fanatikusokat ott is Amerika fegyverezte fel és képezte ki, igaz, az oroszok ellen, de a fagyi aztán visszanyalt, mikor az orosz kivonulás utáni hatalmi vákum betöltésére jelentkeztek.

De megszívták Ukrajnával is, ugyanis teljességgel helytelenül prognosztizálták a várható orosz reakciót, csakúgy, mint annak előtte Grúziában.

Az amerikai külpolitika legnagyobb  baja, hogy nem képes a tanulásra, és valami dühödt elhivatottságot érez arra, hogy a világot kézben tartsa, kioktassa és terjessze azt a politikai modellt, melyre még mi sem vagyunk elég érettek, nemhogy a sziklákon ugráló kecskepásztorok vagy a sivatagban tevegelő beduinok.

Az Ukrajna miatt kitört válság megint megmutatta, hogy Amerika sem mindenható, meglehetősen sebezhető és érhetik érdekes meglepetések, ha erővel akarja elérni politikai céljait.

Ennek ékes példája a Fekete-tengerre vezényelt amerikai romboló esete, melyet süketté és vakká, nemmellesleg cselekvésképtelenné tett egy rárepülő orosz vadászgép.

Emellett mára bizonyos szempontból kiszolgáltatottá vált gazdaságilag is, mert államadósságának tíz százalékával Kínának tartozik.

Az országok azon csoportja, melyek méltánytalannak tartják az amerikai gazdasági-pénzügyi politikát létrehozott egy szervezetet, mely most tartja tanácskozását Ufában, Oroszországban.A Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát magába foglaló tömörülés elnöki feladatait Oroszország április elsején vette át.Putyin elnök a megnyitón Hszi Csin-ping kínai elnök jelenlétében érdekes kijelentést tett, mondván: Oroszország és Kína minden nehézséget legyőz és minden feladatot megold együtt.

A kínai elnök megerősítette országa készségét az együttműködésre.

Persze ez az együttműködés jelenleg még csak korlátozott, de máris erős figyelmeztetés az amerikai adminisztráció számára, hogy amikor ezekkel az országokkal szemben próbál erőpolitikát alkalmazni, akkor más léptékben illik gondolkodni, mint mondjuk Irakban.

Jelzem, ott sem nyerte meg a háborút, onnan is seggel előre ballagott ki, káoszt és az Iszlám Államot hagyva maga után.

Tulajdonképpen ideje lenne némi higgadtságra késztetni az Egyesült Államokat, mert a zavar, melyet a világpolitikában keltenek, igen könnyen maga alá temetheti még ezt a hatalmas államot is.

A probléma minket is érint, úgy is, mint európaiakat, úgy is, mint magyarokat.

Ugyan a Honvédség afganisztáni kalandjába kevesen haltak bele, de ők is feleslegesen.

Katonailag nem nyertünk semmit, politikai hozadéka sem volt az ügynek, tulajdonképpen halottainkat a barátság oltárán áldoztuk fel, mint ahogy Irakban is barátságból váltunk agresszorrá, és most Szíriában sincs semmiféle nemzetközi felhatalmazásunk arra, hogy az USA segédcsapatai legyünk, olyannyira szükséges segédcsapatok, mint libasült tetején a málnafagylalt...

Változik a világ, de erre a változó világra nem hinném, hogy egy önmagát szögesdrótok közé záró, idegengyűlölő Magyarország lenne az adekvát válasz.

A mi helyünk Európában van, és elemi érdekünk, hogy ez az Európa egységes és erős legyen.

Nem hiszem, hogy aktuális vezetésünk ezt a politikai vonalat képviselné, kizárva magát a világpolitikai folyamatok befolyásolásából - Süsüt senki nem látja szívesen egy tárgyalóasztalnál.

Pedig nagyon észnél kellene lenni, mert érdekes kort élünk.

A kínai ezt kívánja, mikor meg akarja átkozni ellenfelét.

Megkaptuk...

:O)))