Aztán mazochista felindulásból elolvas az ember néhány kommentet, melyben vadul komcsizgatnak a hozzászólók, és megszűnik a csodálkozás.
Merthogy az rendben is van, hogy 1989-ben valaki haragudott a hatalomra, mert féllábú létére nem őt indították az olimpián síkfutásban, és Fényes Szabolcs írta a dalszövegeket, pedig ő is kiolvasta az Ablak-Zsiráfot.
De azóta azért eltelt negyed század, éppenséggel van összehasonlítási alap, és mégis - azt a szocialistának nevezett társadalmi berendezkedést szidják sokan, még ma is.
Akkor is, ha a mai viszonyok egyetlen területen sem bírják az összehasonlítást, ha a személyes sorsok többsége is rosszabb, mint a kommunizmusnak nevezett szocializmus idején.
Mi jobb ma?
Az ultima ráció az szokott lenni, hogy ma legalább négyévente választhatunk.
Választhattunk akkor is, el is ment szinte mindenki, a szavazatát is leadta a Hazafias Népfront jelöltjére.
Éppenséggel szavazhatott volna nemmel is, de nem tette szinte senki.
Az utolsó két választás alkalmával már több jelölt közül is választhatott, habár ezt azért még gyakorolni kellett volna...
Most lehet választani, de milyen választékból, és milyen körülmények között?
Ha valaki megnézi a veszprémi választás körüli attrakciókat, szinte visszasírja a Hazafias Népfront jelöltjeit.
Azt is mondják, hogy akkor csak egy párt volt.
Igen, de abban azért volt pluralizmus, voltak viták érdemi dolgokról, és bár Kádár szerint ez nálunk történelmileg így alakult, nem dőlt volna össze a rendszer akkor sem, ha a kor Semjénjei egy keresztényszocialista pártban támogatják a vezető pártot.
De azért jobb volt, hogy nem tették, hiszen a mai kereszténydemokraták a negyed század alatt csak egy pszeudopártot meg a Semjén lovát tudják felmutatni a vagyonukon kívül, az ország érdekében semmit,de az égvilágon semmit sem tettek.
Ami meg az ellenzéket illeti, ilyen minőségre akkor is futotta volna, de ha valakinek a Wittner-Deutsch Tompika-Rogán Antilop vonulat hiányzott, hát lelke rajta.
És mégis komcsiznak.
Még a demokrácia helyzete is különb volt, hiszen a törvényalkotás nem két gülüszemű tolvaj vezényszavára, egyéni képviselői indítványokra történt, hanem azok beterjesztését társadalmi vita előzte meg, hozzászóltak a szakemberek, a szakmai és társadalmi szervezetek, az Akadémia - most meg a képviselők hétfőn reggel kézhez kapják a törvénytervezetet és tíz órakor már úgy emelgetik a kezüket szavazni, mintha pisztolyt fogtak volna rájuk.
A rohatt komcsi tanácstagok nem kaptak pénzt, a közösségért ingyen végezték a munkájukat.
A termelőüzemekben, intézményekben volt szakszervezet, pártszervezet, ifjúsági szervezet - lehetett kihez fordulni, ha sérült a dolgozó érdeke.
Ma legfeljebb felfordulni lehet, aki a jogait követeli, vagy reklamál, azt kirúgják.
Mégis a rohatt komcsikat szidják.
Akkor a melós ököllel verhette az asztalt, ha igazságtalanságot vélt felfedezni, ma kussolnia kell, ha nem akarja éhenveszejteni a családját, de kussol is - és mintha nem is esne nehezére.
A falu élt és fejlődött, tudott adni az öregeknek meg a gyerekeknek, munkát adott a legszegényebbeknek is.
A társadalom nem zárta el a felemelkedés útját a szegény ember gyereke elől sem, mehetett iskolába, egyetemre - valóban ingyen.
Ma már gimnáziumba sem mehet, és ha egyetemre szeretne menni, hát ahhoz olyan családi háttér kell, amelyik bírja az anyagi terheket.
A pénz szelektál, nem a tudás, nem a képességek.
Mégis a rohatt komcsikat szidják, többnyire azok, akik a rendszer nyertesei voltak, és akikből a mai feltételek között nem lett volna senki, legfeljebb újratermelték volna szüleik társadalmi státuszát.
Akkortájt volt valamiféle létbiztonság, ki lehetett számítani a holnapot, lehetett tervezni és a terveket meg lehetett valósítani.
Igaz, az autó Skoda meg Wartburg meg Trabant volt, de azzal is el lehetett jutni a hétvégi házba vagy az Adriára, a jövedelmek között sem volt hússzoros a különbség, de ez volt az ára annak, hogy mindenki megéljen, és szerintem ez az állapot az átlagembernek jobban megfelelt, mint a mai kettészakított társadalom.
Mégis a rohatt komcsikat emlegetik azok, akik szó szerint belebetegednek a létbizonytalanságba.
Akkortájt munkát adtak az embereknek, ma már segélyt se nagyon adnak, ellenben közmunka címen értelmetlen dolgokat csináltatnak a munkanélküliekkel, tovább rombolva a társadalmat, állatnak kezelve legszerencsétlenebb polgárait.
De még ők is vadul komcsiznak, pedig a fűtetlen, sötét lakásban befagy a fenekük.
Az a társadalmi modell diktatúra volt - de legalább a többség diktatúrája egy harácsoló, gátlástalan kisebbség felett - ma már lehet látni őket, hiszen előmerészkedtek és lopnak, csalnak, rabolnak, gátlástalanok és az agresszivitásuk nem ismer határokat.
Akkor mindahányan magyarok voltunk, együtt örültünk a sikereinknek,együtt oldottuk meg a gondokat, ma meg legalább négy Magyarország él itt egyszerre, egymással szembefordulva, ellenségként kezelve a másikat.
Akkor aki nem volt ellenünk, az velünk volt.
Mégis, ezzel nincs baja senkinek, ellenben a népek komcsiznak vadul.
Akkor volt kultúra, hozzáfért a legszegényebb is, ma meg Jóban-rosszban van, meg minden évben négy tehetségkutató - a tehetségeket meg a fogyasztói társadalom dobja a kukába, egy sor csalódott embert termelve.
Akkor lakások épültek ezerszámra, ma királyi vár épül az uborkafára felkapaszkodott parvenünek.
Mégis a komcsikat szidják, pedig tőlük a rendszerváltáskor nem volt mit elvenni, pedig denagyon szerettek volna találni valamit sokan.
Akkor nem éhezett sem felnőtt, sem gyermek, nem fagyott meg senki, sem az utcán, sem a lakásában, akkor a családok nyáron nyaralni jártak, moziba, színházba, koncertre mentek, emberi életet éltek.
Szóval, ha ezt így végiggondolom, akkor azt mondom, nincs mit csodálkozni a kétharmadon, a nép egyszerűen nem lát összefüggést a napi politika és a saját sorsa között.
Ha libacombot nyomnak a kezébe - elrágja, ha éheztetik, akkor korgó gyomorral keres magának valamiféle ellenséget, akit megnevezhet, mint szerencsétlen sorsa okát.
És ha azt mondod neki, hogy az ok ő maga - el se hinné.
Pedig ez az igazság...
:O))) 
