A nyáj szanaszét. Nyakában kolomppal sok véleményvezér béget, hogy kövessék. Megszólaltak sokan, több felől. Balról, jobbról, elölről és hátulról. Így aztán magam is hozzátennék valamit. Egy rendőr, ha megszólal, nem mindegy, hogy szakmabeliek előtt teszi, vagy a közvéleménynek mondja el véleményét! Bűnözés csak egyféle van, elkövető meg kétféle. Felnőtt és fiatalkorú.
Ha már mindenáron a helyiek előtt nevén akarom nevezni a dolgokat, akkor azt kell mondanom, hogy vannak olyan bűncselekmények, melyek elkövetői körére inkább jellemző az iskolázatlanság, az erőszakosság, a megélhetéshez szükséges alapvető javak törvénysértő megszerzése. A lényeg a törvénysértés! Hogy a törvénysértő személye milyen bőrszínű, milyen vallási hovatartozású, nemi identitását tekintve hova tartozik, milyen világnézetet képvisel, stb, az közömbös az elkövetés történeti és törvényi tényállása, a bűnözés szempontjából.
Szakmán belüli tapasztalatcsere, továbbképzés esetén van létjogosultsága annak, hogy az elkövető személyiségét kivesézzük oly módon, hogy bigott hívő, cigány, vagy átkozott bevándorló. Elkövető és kész! Minden elkövetőre a stigmaként akasztott jelző, csak tettéről tereli el a figyelmet valamely irányba és akkor már a bűnözésről régen nincsen szó, hanem valami egészen másról. Cigánybűnözésről beszélni, bűnöző cigányokat emlegetni csak rasszista beütéssel lehetséges, vagy a pillanatnyi politikai érdekek által diktáltan még akkor is, ha egyébként a közlés tartalma tényszerűen helytálló.
És még egy apróság, ami ide kívánkozik! Zsidózni, cigányozni, buzizni nem kell! Mert minden ilyen jelző mögött bárkitől, bármikor is hangzik is el, csak a társadalmi békétlenséget szülő előítéletesség húzódik meg akkor is, ha egyébként a közlő szándéka tényszerű! Miért olyan nehéz ezt megérteni? Politikai síkra terelték a Pásztor ügyet vastagon. De vajon akik tették, végeztek-e hatásvizsgálatot, hogy milyen előnyökkel jár az önkormányzati választásokon az, ha teljes mellszélességgel támogatják a volt miskolci rendőrkapitányt? És számot vetettek azzal is, hogy számukra ez mekkora hátrányt jelenthet? Kétlem, hogy alaposan mérlegelték volna mindezt.
Nagy nevek, elhíresült megmondó emberek szavalják pásztor versikéjüket, kinek mi pillanatnyi érdeke. Csak a cigányok hallgatnak. Félve ejtenek el egy-két óvatos véleményt. Nincs pásztoruk ki egybe terelné őket. Tán egy nem cigány kéne, akire hallgatnának, ki már annyi jót tett velük, igazoltan. Egy lelkész kéne, nagy behemót ember, fehér szakállal, ki tudós fajta is egyben, szellemi vezérnek is, meg nyájőrzőnek! Megérdemelnék! Hogy többé ne legyenek kénye kedvére kiszolgáltatottak se egymásnak, se másoknak, főleg ne a politikának! Hogy valódi pásztoruk legyen, ki tudja, hogy merre kell menniük, melyik az az út, hol a veszteség legkevesebb!
Miként Dávid zsoltárában. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben. Úgy legyen!
