Akár még igaza is lehetne, ha az ember csak a táblán lévő feliratot nézné és mást nem.
„Cigányozás helyett baloldali megoldást”- állt a táblán. Jó szöveg ez, ha jókor, jó helyen harsogja az ember. És itt van a bibi Marcinál. A jó szöveg tartalmát lemossa a kificamodott bemutatás és már nem először, Marci igazságát elnyomja az, ahogyan és amilyen módon azt előadja. Röviden szólva provokál. És semmilyen igazság nem érvényesül, ha azt provokatív szándékkal adják elő, vagy legalább is annak terhe vetül rá, ha még feltételezetten is.
Ez a tüntetés ugyanis nem a kisebbségi kérdésekről szólt és mindenki tudta, hogy milyen célból, milyen szándékkal hirdették meg. Ezen a tüntetésen éppúgy nem lett volna helye a devizahitelesek, a rokkantnyugdíjasok, vagy akár a paksi környezetvédők tiltakozásának, mint ahogy nem volt helye Marci és két-három cigányszármazású személy oda nem illő megmozdulásának sem. Önmagában a DK jelenléte és kezdeményezése nem indokolja a vele, állásfoglalásával kapcsolatos kritikák felfűtött érzelmekkel való előadását. Nem helyénvaló, de hát demokráciában ez is megengedett. A provokatívitás. Népszerű volt ez mindig is bizonyos körökben. A balhé iránti vágy, a tömeg hisztéria felkeltése, akár tüntetésen, akár focimeccsen.
Van média, amely szolid provokációnak tartja mindazt, amit Gulyás Márton és két társa tegnap, az ellenállás napján elkövetett. Még egyet is érthetnénk vele, ha a következményei is szolidak lennének. De a jobboldali körök ráharapása a témára, már megölte ezt a szolidságot. A cigány közösségek reagálásáról nem is beszélve. Az ifjú titán krétakörös, Humán Platform aktivista szolid indítását, a jelenlévő DK szimpatizánsok elítélendő módon torolták meg. A provokáció már csak ilyen természetű. A reagálás legtöbbször kiszámíthatatlan. Ezért a provokálók felelőssége mindig nagyobb, mint a reagálóké, még akkor is ha azok tette súlyosabb. Egyszerűen nem másért, mint azért, hogy ők, a provokálók indítottak, kezdeményeztek!
Gulyás természete nem nélkülözi a hasonló megoldásokat! Szervezett ő már botrányos fellépést a Markó Iván társulat állami támogatása miatt éppúgy, mint a Páva u-i holokauszt megemlékezéssel kapcsolatban. Hogy ki is ő tulajdonképpen, arra álljon itt egy rövid jellemzés: „Gulyás Márton eddigi legnagyobb fájdalma az a felismerés, hogy legfeljebb közepes színész lehetne. Gyerekkori beszédhibáiból csak 3-4 évnyi kemény logopédusi munkával tudott megszabadulni – a hadarástól még azonban így sem. De az, hogy színházi ember lesz mégis, egyértelmű volt már a gimnáziumban. A budapesti Berzsenyiben lehetőséget kapott, hogy kipróbálja magát. A Schilling Árpád vezette Krétakör társulathoz jelentkezett önkéntesként, rögtön az érettségi után. A Színművészeti Egyetem rendező szakát négy hónap után hagyta ott, azt mondja, a túl radikális gondolkodása miatt rossz volt a viszonya a tanárokkal. Diplomája azóta sincs, viszont vendégelőadóként órákat tart az ELTE esztétika tanszékén.
http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/ok_tuntetnek_bemutatjuk_a_diakellenallas_vezetoit
Egy szónak is száz a vége! Gulyás Márton „igazságait” beárnyékolják provokatív megnyilvánulásai melyek során elővezeti azokat. Így aztán ezek az igazságok kificamodva nem tudják lefutni a szándéknak megfelelően kívánt útvonalat. Sőt provokatív formájuk miatt ellenszenvessé is válnak, így aztán bumerángként visszaütnek előadójukra! Kár, hogy az ifjonti ellenállás az önmaga mutogatásba így bele fullad!
