CIGÁNYSÁGOM

Csontjaim, a komáromi csillagerődben porladozhatnának is, ha vagabund izomagyúak- ez sem az idén barnult le című stigmájával terhelten éltem volna már akkor, amikor sorstársaimmal Z betűs karszalaggal halálba zuhanó repülésbe merülve eltűnhettem akár én is.

Pharrajimosban elpusztítottan, elnyeletve, de ma nagy családosként se pont se vessző szófájdalom folyamatban, közlöm a fineszeseknek járó kedvezményektől kifosztottan, hogy cigány vagyok én is, rászáradt lekváros szájú gyerekekkel, sodort dohányú cigiktől sárga fogakkal, közmunkás tenyerekkel falusi árkoktól izzadtan, kocsmaszagú ingembe fájdalom bugyoláltan.

Gelem gelem lungone dromenca, ne lássam többé az anyámat, ha nem igazat szólok most hozzátok testvérek, véreim magyarok e honban elnyomottan, magatokból meg a világból kisemmizve minden méltóságból.

Aven manca sa lumake Roma Thaj putras le romane droma, anyánk süti platnin a krumplit, míg apánk bagót rágva pök a világra, drótozni- fótozni, vándorköszörűsökkel parolázni.

Porszem vagyok keréknyomban, bakancsosok taposta suttyomban, lányok redőiben rejtőzködve, keresztet vető, kenyérszegő nagyanyák kötényébe takarva kelek fel, hogy szóljak.

Cigány vagyok én is ebben a cudar, amúgy is cigányvilágban, hol lovári, csurári, meg kalderás szavak keverednek, bábeli hangzavarként bennem.

Rakva a bángét, so si testvéreim az úrban és itt a földön is, hol kockás füzetbe írva bolti hiteleim, míg az uraságok jóléttől vakaródzva Bahamákon tengetik napjaikat.

Én lelkem putri melegének vonós húrjain üzenem néktek, fogadjatok be, ti két lábon járó ritmusai a létnek, hisz veletek együtt cigánnyá lettem íme, ma én is!