Bográcsozás ideje van, meg a sörivásé. A mértékletesség elve mindkettőben meghatározó. A nagy zabálások és vedelések ideje lejárt. Ülnek a volt osztálytársak az asztal körül, folyik a szó meg a folyékony kenyér. Világnézeti sokadalomból csak úgy pereg a sport meg a politika.
Foci a térfélen, közélet a bal és jobboldalon. Védő és támadó játék, szavazatszerző ügyeskedések, trükkök százai az államkalapból.
Aranyköpéseket sercintenek a régi jó barátok, téma, ki honnan érkezett. A kormányfő fogásza dönget, a fogturizmus hazai éllovasaként, ő már csak töm, ezentúl- mondja, és nem húz többet. Kara a mérnökvállalkozó tele szájjal üvöltve dicséri, a vissza nem térítendő állami támogatásokat. A bennfentes pénzügyi zseni a kapcsolati tőkéért feszeng, sorolva odafenti barátait. A szőlész-borász volt titokszolga sejtelmesen vezeti elő minősített adatait. A pornószakmában is jártas, ma már népjóléti tótum faktum bicepszeit erősítve rázza a kondért, mondván keverni már nem szabad. El vannak, mint a befőtt.
Valaki bekapcsolja közben a rádiót. Az is mondja a magáét. Adósmentő csomag, az anyagiakban kövérek jól járnak megint, jobban, sokkal jobban, mint a sovány szegények. Miskolcon meg húztak egyet a tizenkilencre az ellenzékiek, azzal, hogy Pásztort, a cigányokat emlegető volt rendőrkapitányt jelölik polgármesternek. Egységbontó megoldás megint. A szokásos. Közben a KLIK (majdnem klikket írtam, a fenébe is), a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke, Marekné Pintér Aranka is lemondott, hátha jó lesz a helyére a köztársasági elnök, Emmiben főosztályvezetőként dolgozó húga. Hogy, emmi? Hát az emberi erőforrások misztériuma, akarom mondani minisztériuma, melynek vidékre helyezését éppen nem helyesli a házelnök. Közben álbaloldaloznak ismét az ország házában és Junckereznek, meg szavalnak, hogy „mi magyarok mindig élenjártunk a kommunisták elleni harcban”. A fineszes frakcióvezető pedig azt tanácsolja az ellenzéknek, hogy támogassák a kormányt, jobban járnak, mert ha nem, akkor az őszi önkormányzati választást is ugyanúgy elveszítik majd, mint a két tavaszit.
Bográcsozás meg sörivás. És a hozzávalók, focikörítéssel. Suarez harapással sörbontó, tudtam, hogy ez jó. De ha mértéktelenül falatozik az ember bármiből, az előbb utóbb megfekszi a gyomrát. És akkor a magyar krónika magyar kólikává válva, mint a fociban, az eredmény taccs. Papcsák erdélyi közpénzes kulipintyója, a lépfene hazai nyomulása, az nem jó. De azért megírom, magyar csapatban, igaz, nem krónikában, csak hírhatárban, de az legalább szélesebb és üdítőbb is ebben a hőségben!
