Ha a felnőtteknek szóló karikát nem teszem ki, akkor morálisan csak annyit mondok, hogy ha valaki azt hiszi, hogy az ország nem más, mint az ő háztájija, ahol kénye kedvére azt tesz, amit akar, akkor ott valami nem stimmel. Mert a tizenötmillió magyar miniszterelnöke vagyokból, még az egyharmad fele sem szavazott rá, és ő mégis a kétharmaddal hiszterizál, akkor ott valami baj van.

Mert akik nem mentek el szavazni, azok nem biztos ám, hogy azért nem mentek el, mert egyébként úgy is rá szavaztak volna. A többi magyarról már nem is szólva, akik csak akkor vannak 15 milliónyian, ha világnemzeti létünk, meg pirospöttyös popsink ajnározása kerül szóba.

A dolgok fejben dőlnek el. Ha valakinek az a rögeszméje, hogy a nemzeti büszkeség, függetlenség és érzület, mindenek fölött való és még a halálos mérget tartalmazó dohányárukat árusító boltokat is képes nemzetinek elkeresztelni, akkor nincs azon semmi csodálkozni való, hogy akár Jean-Claude Juncker elnökké választását is nemzetünk elleni cselekedetként értékeli.

Ha meg kiteszem a 18-as karikát, akkor leírható, hogy a felcsútit cumira vették rendesen. A  lengyelországi, baráti lehallgatások által kiszivárogtatottak miatt éppúgy, mint az EU elnökválasztás eredménye láttán történt pofára esésért. Igaz vigasztalhatná magát, hogy nagyobb nemzet első embere, Clinton is bemutatkozott így már egyszer. Csak nem mindegy ám, hogy valaki teszi, vagy valakivel teszik. A világ tudja, hogy ki hová tartozik! És hiába is gondolom, hogy beadom, amikor mindenki tudja rólam, hogy beveszem!