Illés próféta napjára felállították ezek saját emlékművüket és még meg is magyarázzák, hogy minden áldozat emlékére. De mi lesz a bűnösökkel? Akik áldozatokká tették honfitársaikat cselekedeteikkel, vagy szótlan cinkosságukkal? Mi lesz azokkal a bűnösökkel, akik a holokauszt évében teszik ma mindezt? A gonosz birodalmi sas és az ártatlan magyar angyal így egyesül. Az emlékmű felállítóinak szándéka, miszerint a gonosz birodalmi sas lecsapott a szegény, ártatlan magyar angyalra, bumerángként visszaüt. Sasangyal lett az emlékmű.

Sasangyal, mert közös a bűnük, ha annak mértékében különböznek is egymástól. Ebben a democsokráciában, makutyi dumákkal operáló jobboldali populizátorok végzik az agymosást minden magyaron. Visszaélve nyomorúságos helyzetükkel, azt kihasználva etetik be őket szép lassan mindennel, ami kedvükre való, arra hivatkozva, hogy felhatalmazást kaptak tőlük. Micsoda paradoxon, azoktól kaptak felhatalmazást, akiket éber kómában tartva rávettek arra, hogy azt tehessék velük, ami csak akarnak.

Ősi ligeteket szüntetnek meg, azzal, hogy több lesz majd a zöldfelület, de azt nem teszik hozzá, hogy csak a tetőterek zöldfoltjaival. Paksoznak feszt, hogy az milyen jó lesz a magyarnak, csak éppen azt nem említik meg, hogy ahol atomerőmű van, ott nincs és soha nem is lesz olyan kormány, amely annak biztonságát teljes mértékben garantálni tudja. Rezsicsökkentést hajtanak végre, de azt már nem említik meg, hogy a fogyasztói kosárban mennyivel drágább lett minden. Áfa mentességet ígérnek a kaszinó tulajdonosoknak, miközben Európa legmagasabb kulcsával sújtják a tömegeket. Napokig folytathatnánk a sort bűnös cselekedeteiről ennek a kormánynak és a mögötte álló pártszövetségnek.

A német megszállásnak emlékművet állítani olyan kificamodott történelemszemléletre vall, amely úgy tesz, mintha hazánkban is ellenállást fejtettek volna ki az akkori uralkodó körök a németek bevonulásakor, nem pedig tapssal kísért üdvrivalgásokkal fogadták volna őket. Nemzeti emlékmű felállítás a német megszállásnak az Orbán kormány részéről nem más, mint a fennálló európai értékrendből való végleges kiiratkozás. Az európai értékrend kivezetése a kormány és pártszövetségének néppártinak mondott politikájából. Szégyen és gyalázat! Nem azért kell Európai Egyesült Államok, hogy nemzeti önállóságunk és jogaink csorbuljanak, hanem azért, hogy az európai értékrendünket megőrizhessük egyszer s mindenkorra!

Az alaptörvény preambuluma kimondja: Magyarország 1944. március 19-én, a német megszállással elveszítette szuverenitást. Vagyis az ezt követő deportálásokért Horthy és a magyar állam nem felelős. De mi lesz az 1944. március 19 előtti időszakkal? Mi lesz az akkori bűnelkövetőkkel és bűneikkel? Elévültek talán? Vagy ezzel az emlékműállítással akarják őket tisztára mosni? Így lesz számomra az emlékmű, nem más, mint sasangyal.

A hazai ellenzék és európai képviselőink felkérhetnék a témában legilletékesebb külhoni németeket, hogy mondják el véleményüket nyíltan minderről, a világ közvéleménye előtt. Nyilatkozzanak néppárti vezetők is arról, hogy magyar belügynek tekintik-e a német megszállási emlékmű felállítását, vagy európai ügynek, az európai értékrend megcsúfolásának? A holokauszt évben felállítani ezt az emlékműnek nevezett torz önigazolást nem más, mint a jelenleg hatalmon lévők téveszmés történelemszemléletének igazolása!