Setét Jenő jogvédő, az „Ide tartozunk!” roma közösségi hálózat alapítója és szervezője attól tart, hogy a miskolci Pásztor Albert támogatása nem egyedi eset, hanem akár a baloldalon végrehajtott stratégiaváltás része is lehet. 
A romák számára egyetlen lehetőséget lát: tömegek mozgósítására képes önszerveződést kell létrehozni.”

Elspekuláltam – talán igaza van, habár én azért nem gyömöszölnék be egy fazékba mindenkit, nem mosnám össze a pártokat és nem követném a ma oly trendi elvet, mely szerint ezek mind egyformák – nem egyformák.
A cigánysághoz való hozzáállásuk sem egyforma, a cigánysággal kapcsolatos szándékok őszintesége sem egyforma, cigányságot képviselő politikusaik minősége sem egyforma.
Szóval ezt a „mind egyforma” szöveget hallani egy cigány szájából, aki állítólag éppen az ellen a nézet ellen küzd, mely szerint a cigány mind egyforma, bűnöző, koszos és büdös, továbbá élősködő – meglehetősen furcsa.

Az még furcsább, hogy negyed század alatt felhalmozható politikai tapasztalat sem elég arra, hogy ráébredjen – az ő ellenfelei nem egy demokratikus pártban vannak, még ha neki nem is tetszik a volt miskolci rendőrkapitány egy öt évvel ezelőtti nyilatkozata.
Hát, nekem meg nem tetszik egy cigány aktivista politikai fellépése, aki harmadmagával ott szambázott a téren, olyan táblával, melyen azt kérdezi, hogy zsidózó polgármester-jelöltje is lesz-e a tüntetést szervező pártnak.
Hát, fel vagyok én is háborodva, mert ezzel azt mondta ki tulajdonképpen, hogy a DK a zsidók pártja, akik a saját érdekeiket védik, de őket, cigányokat nem.

Szerencsétlen ügy ez, akármerről nézzük, és bár a néhány papírlap kinyomtatásába nem kellett túl nagy energiát fektetni, de azért a kevésért is kár volt.

Ostoba dolog Pásztor Albertet rasszista szerepbe szorítani, mert nem rasszista ő, hanem egy tárgyilagos ember, nyilatkozata idején éppen rendőrkapitány.
Olyan ember, akinek egy tájékoztatójából kiragadott mondata nem szolgáltathat alapot erre, hiszen éppen ennyi erővel Lakatos Attila cigányvajdát is meg lehet vádolni rasszizmussal, Setét Jenőt antiszemitizmussal, a római Pápát homoszexualitással, és így tovább.
Harlemben a helyi rendőr a fekete bűnözőkkel harcol, merthogy ott övék az utca, Miskolcon meg a betelepített cigányok bűnözőké az Avas, hát róluk szól a bűnüldözés, és a rájuk jellemző elkövetői magatartásról.

Setét & Co. addig-addig erőlködik, míg  csak el nem jutunk odáig, hogy egyetlen igaz ember él csak Magyarországon, kinek ablaka a Parlamentben éjjel is világos - a Vezér értünk dolgozik….
Ha valaki politikusnak áll, akkor az lásson is a pályán, próbáljon összefüggéseket keresni, ne csak handabandázzon.
A cigányság mai problémája nem Pásztor Albert, ő csak arra jó, hogy egy cigány vezető őt támadva odatörleszkedhessen egy politikai csoporthoz, mely ennek nagyon örül, hiszen tagjai egyrészt végre be tudják azonosítani a cigányt, ha szembejön velük az utcán: kerekded, barna bőrű és táblát tart a kezében.
Másrészt nem csak cigány ez a cigány, hanem remek hivatkozási alap is: lám, a cigányok is megsértődtek…
Setét Jenő – gondolom, ő ezt nemigen veszi észre, vagy nem érdekli - eszköz egy politikai játszmában, melynek célja Gyurcsány eltávolítása a politikából.
Ha tudja, szégyellje magát, ha nem tudja, akkor meg adja valaki végre a tudtára.

Huszonöt év telt el a rendszerváltás óta, tenger pénz ment el célzott támogatások és kamupályázatok formájában az eleinte ilyen formában nem is létező cigánykérdés megoldására, minden haszon nélkül.
Volt telepfelszámolási program, ahol ügyvéd, OTP ügyintéző és cigányvezető kéz a kézben fosztották ki a cigányokat, voltak munkahely-teremtési támogatások, osztottak kislibát, adtak földet, melyet a Sztalinyec sem volt képes feltörni, a pénz elfolyt kézen-közön, a cigány meg kiszolgáltatottabb ma, mint az elmúlt hetvenöt évben bármikor is volt.
Ez a többségi társadalom bűne, de bűntársak benne a Setét Jenők is, akik részt vettek a bazinagy cigánymutyiban.

Abban igaza van Jenőnek, hogy a politikai pártok a cigányságot eszköznek tekintik, de a helyzet kialakulásában nekik is tetemes részük van.
Tiz-húsz évvel ezelőtt még bátran írhattam, hogy cigánykérdés, mint olyan nem létezik, ellenben létezik szociális kérdés, foglalkoztatáspolitikai kérdés, oktatási kérdés, népesedéspolitikai kérdés – mára már ez érvényét vesztette, mert ma már vannak falvak, melyek teljesen elcigányosodtak.
Vannak városrészek, melyek teljesen elslumosodtak, a lakók pedig élik a gettó boldognak éppen nem mondható életét, nézegetik egymás nyomorát, nincs munkájuk és nincs előttük sem perspektíva, sem normális életvezetési minta.

A mindenkori hatalom megnyugtatta a lelkét azzal, hogy szétosztott párszáz, esetleg párezer milliót a cigányvezetők között, keresztet vetett rá, aztán a pénz hamar eliminálódott.
Az volt a szép elképzelés, hogy majd ennek segítségével a cigányság kihúzza magát a saját hajánál fogva a bajból, ami persze nagy marhaság volt.
Főleg egy olyan országban, ahol a többségi társadalom is éppen csak középső csoportos abban az óvodában, ahol a demokráciát el kellene kezdeni tanulni, a cigányság meg éppenhogy csak kiscsoportos.

Egy büdös buznyák nem sok, annyit sem adnék a sokszor büntetet előéletű, vagy éppen kegyelemmel mentesített cigányvezetők kezébe, egy cigány klánt sem engednék belekotorni a pénzesládikóba, hanem minden kiadott fillérnek megkérném az ellenértékét.
De rengeteget adnék, mert ezen nem lehet takarékoskodni, hiszen ha kitermelünk egy képzetlen, fegyelmezetlen, munkára alkalmatlan réteget, a magyar jövőt skótoskodjuk el.
Viszont a pénzt, mint az Unió a támogatásait, csak pályázat alapján, konkrét célra és szoros elszámolás mellett adnám, szinte napi ellenőrzéssel, kikötve, hogy a pénzen nem lehet sem tanulmányt vásárolni, sem utazgatásokat meg tapasztalatcseréket támogatni, cigányszervezetet is csak a működését segítő dologi eszközökkel.

Viszont lehetne a gyerekeknek számítógépet adni, sportfelszerelést venni, tankonyhát berendezni, szociális munkásokat fizetni, a rászorulóknak ételt, ruhát, tankönyvet adni. 
Ha az egyetemeken kancellárt neveznek ki a sok felsőfokú végzettségű fölé, akkor miért lenne probléma, ha a cigányságra költendő pénzt is ellenőriznék, mégpedig nem utólag.
Ami meg az önszerveződést illeti: volt rá negyed századuk Setét Jenőéknek, az eredmény nulla, akkor most meg kellene próbálni nem a cigányságra bízni az önmentést, hanem hozzáértő szakemberekre – pedagógusokra, szociológusokra és épeszű, ép szemléletű gazdasági szakemberekre.
Setét Jenő meg egyelőre segítse őket, hátha együtt többre mennek.
Persze lehet, hogy rosszul képzelem…