A szegénység nem bűn, és akinek semmije sincs, az egyáltalán nem biztos, hogy annyit is ér. Az lehet, hogy nem privatizált, nem volt közelében a húsos fazéknak és még az is lehet, hogy olyan családba született, ahol nem volt mit örökölnie és szüleinek sem volt módjuk anyagilag nagy pénzekkel támogatni őt. Aki szegény, az nem biztos, hogy lusta, semmirekellő, léha dologtalan, bármilyen munkától menekülő. Egyszerűen csak lehet, hogy úgy hozta a sorsa.

Aki tehetős, az még nem biztos, hogy gazember. Lehet, hogy tehetséges, tanult és rátermett ember, szorgalmas, éjt nappallá téve dolgozik, alkot és termel. Tanít, vagy zenét szerez, színészként hivatástudattal játszik, ahol és amikor csak lehet. Felfedez, kitalál, sportolóként több aranyérmet szerez, kreativitásával nap, mint nap értéket teremt. Időt és fáradtságot nem kímélve kamatoztatja tehetségét, nem csak a maga javára, hanem a közére is.

De az a dologtalan, akinek fontosabb, hogy elvegye a másét, semmint, hogy maga teremtse meg azt, amit ellop, az hitvány ember. Aki lusta még magot vetni is, mert azt utána még gondozni kell, aki ráérünk arra még alapon várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön és ideje nagy részét kitölti a sárga irigység azok iránt, akik dolgosak, az megvetni való ember.

Aki olyan szegény, mint a templom egere, de helyzetét elsősorban saját magának, önhibáinak köszönheti, azt nem segíteni, hanem elítélni kell.

És az a gazdag, aki mindent megtesz azért, hogy beosztását, társadalmi helyzetét, kapcsolatait arra használja fel, hogy szemesnek áll a világ alapon, istent és embert nem ismerve átgázoljon mindenen és mindenkin, csak azért, hogy holnap több legyen neki, mint ma, az gazember!

Aki miniszterként kapcsolati tőkéjét arra használja fel, beosztásával együtt, hogy közvetlen, vagy közvetett tulajdonában álló cégei állami megrendelésekben, vissza nem térítendő támogatásokban és egyéb anyagi kedvezményekben részesüljenek az semmirekellő, bűnöző, még akkor is, ha az adott hatalmi állapotokban, tetteit az illetékes hatóságok képtelenek bizonyítani!

Egyre több nálunk az olyan szegény, aki önhibáján kívül vált azzá, aki szerényen ugyan, de mégis bölcsen él. És egyre több az olyan gazdag, aki élősködő, szerzésmániás, társadalmi helyzetét erkölcstelenül, sokszor bűnös módon kihasználó, hatalom csókosaként sakkozó és közlekedő, mocskos dolgokat művelő, de csodálatos beszédeket tartó szemétládaként „tengeti” életét. Milyen hatalom az, amely csodálatos beszédként azt hangoztatja, hogy senkit sem hagy az út szélén, de közben gyarapítja a szegényeket és felhizlalja csókos gazdagjait?

Olyan hatalom, melyet meg kell dönteni, melyet hivatástudattal és nem politikai megfelelési kényszerrel megáldott hivatalos szervekkel fel kell deríteni, le kell nyomozni és meg kell büntetni, ha bűnösségük megállapítható. Ma nincs ilyen hivatalos szerv. Mert minden erre hivatott intézmény és személy a hatalom lekötelezettje valamilyen formában! Ez most egy sumák ország vezetés, sumák kinevezettekkel, sumák, sűrűn pislogó csókos káderekkel, akik többségükben, miközben a keresztény erkölcsre hivatkoznak, harácsolnak, mocskos dolgokat művelnek!

Sumákok foglyai vagyunk! A szép szó ezeknek már nem használ! Sumákok takarodó!