Még a ringben sem működik, hogy az egyik fél 25 évvel fiatalabb legyen a másiknál. Itt az ifjú vehemens székely lecsapta író ivócimboráját, amúgy pestiesen szólva, mint annak idején a taxiórát volt szokás. A hírek elég szűkszavúak, főleg a jobboldalon, elvégre mégiscsak székely lenne az elkövető. Kukorelly meg egy megátalkodott liberális ugyebár és mostanság meg pláne nem szimpi, aki ehhez a táborhoz vallónak tartja magát.

Csender Levente a nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozó elkövető tizennégy éves kora óta él Magyarországon, a Barankovics István Alapítvány irodalmi, valamint a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíjasa. Munkásságát, fiatal korára való tekintettel nagyítóval kell keresni a neten, meg amúgy is alig írt valamit, ami számon tartható lenne. Kukorelly Endre író, költő, újságíró és kritikus is egyben. Kora miatt is több díjat mondhat magáénak, mint a székely titán, tucatnyi elismerése között azonban ritka, mint a fehér holló, ha van egyáltalán olyan, amit az Orbán kormány ideje alatt kapott.

Ha a történeti tényállást szűkre veszem, akkor valami olyasmi történt, hogy a két kapatos tokaji írótáboros a nótázáson vitatkozott. Csender énekelt, Kukorelly beszólt, hogy hamis, mire a székely már ütött is. Persze Kukorellyt sem kell félteni, anno tavasszal még olyasmit is mondott, hogy aki bántja Schiffert, azt lefejeli, de többek szerint, ez csak amolyan írói műbalhé volt, mert nála jámborabb embert nem hordott még hátán a föld.

Mindegy is. A székely megütötte és kész. A korház hivatalból értesítette a rendőrséget. Hogy mi lesz az eljárás vége, ki tudja. Az idősebb írótárs nem is ismerte az ifjú székely kollégát, nem is fogyasztott alkoholt- mondja, csak beszólt a nótásnak, hogy hamis, az meg önérzetes székelyként már ütött is. Orrcsonttörés lett a vége. Egyértelmű volt, hogy a győztes érvényesítette huszonöt éves korkülönbségi előnyét. A neten még találhatsz arra utaló adatokat, ha nagyon kutakodhatnékod van, hogy a székely már az iskolában is verekedős volt.

A világért sem akarnám politikai síkra terelni ezt az egészet. Dehogy is akarnék én a Barankovics Alapítvány világnézeti hovatartozásáról beszélni ezen ügy kapcsán, sőt még a Nemzeti Kulturális Alap kormányhoz közeliségét sem akarnám bevonni ebbe a cikkbe. De azért kíváncsi leszek, hogy az eset miatt az írótáborból eltanácsolt Csender ellen az illetékes hatóságok milyen végkövetkeztetésre jutnak majd. A hazai közállapotok jelen idejű vénalenyomata az, ami történt a tokaji írótáborban. Egymásnak feszülő indulatok eredménye orrtörés. Mi lesz még itt kérem: Valóban, bármi megtörténhet? Még Pityinger is többet kaphat majd, mint Csender?

Nahát, hogy mik vannak. Még Dopemannak áll feljebb, hogy amikor Fábry leköpte Gyurcsány képét az talán semmi, vagy amikor bábuját akasztották az felejthető? Meg hogy nagymamája gyilkosainak ügyében évek óta nincs ítélet, rá meg küldenek két nyomozót. Hogy is van ez? És ha már az ő ügyéről van szó, akkor, amikor állítólag belerúgott a jelenlegi miniszterelnököt ábrázolni próbáló hungarocell fejbe, akkor az ott helyszínen lévő rendőrök vajon miért nem intézkedtek vele szemben, ki tehette a feljelentést ebben az ügyben később?
Pityinger nem érti, én sem!

Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy leverték a libsi Kukorellit rendesen. Mit ágál ő egy illiberális nemzeti székely nótázását illetően, miért nem hallgat a józan eszére, hogy a székely ifjú irodalmár mögött az orbáni fundementum áll, a több tiszteletet a magyaroknak című világnemzeti, félázsiai pirospont pöttyös popsis azeri baltás, ki ha én nem öntudat!
A székely orrbavágós, nagy Magyarország ábrándozós ifjó titán, bekapva rendesen már ütött is, a mit kukorékolsz te itt nekem Kukorelly című szlogent üvöltve a nagy magyar tokaji éjszakában, amely hely, mint tudjuk, szőlőültetvényeivel igazán közel áll az ország fejéhez.
Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!