A szintfelmérés sikeresnek mondható, célját elérte, az oktatásba bevont közmunkások felfrissíthették ismereteiket, egyben munkáltatójuk átfogó képet kapott mentális állapotukról, felkészültségükről.

Nem kell tovább törnie a fejét azon, hogy ki milyen munkafeladat elvégzésére alkalmas, a szakszerű kiértékelés után azonnal megállapítható, hogy a munkavállaló az út menetirány szerinti jobb oldalán futó, vagy a baloldali árok tisztítására rendelkezik megfelelő felkészültséggel. Emellett rávilágított arra is, hogy milyen szinten áll az a kormány, amely képes ezt elrendelni, mely ekkora cégéres kosztromai ökör, szarva hegyén a bányászbékával. 

Huszonnégymilliárd forintért okosítanak vagy százezer közmunkást, hogy kompetenssé váljanak a ciroksöprű kezelésére, a szemét zsákbagyűjtésére, a fűnyíró kiürítésére és hasonlóan bonyolult feladatokra, melyeket ezidáig mindenféle kompetencia nélkül végeztek.
A huszonnégymilliárd szép pénz, aki megnedvesítheti a csőrét egy ilyen munka kapcsán, az maga a szerencse gyermeke, ellentétben a közmunkásokkal, akiknek az idegeit kissé megcincálja, hogy egytől-ötig kell számolniuk, meg sárga napocskákat kell rajzolniuk a tesztlapokra, bizonyítandó, hogy nem impotensek, hanem kompetensek, és nem harapják majd meg a bennük gyönyörködő jobboldali szavazókat.

Merthogy a látvány gyönyörű, az kétségtelen - az út szélén szedi a szerencsésebbek által elszórt szemetet a kanáricsapat, igaz, a vidám csicsergés ma még hiánycikk, de már nem sokáig, az valószínűleg a tízedik órától felfelé kerül oktatásra. Addig marad a napocska meg a játékos feladatok, emellett illemre is oktatják a túlkoros nebulókat, például megtanítják őket köszönni. Egyelőre még nehezen meg az „alázatos tiszteletem nagyméltóságú polgármester úr” – egyelőre azt kell elsajátítani a hallgatóknak, hogy még felhevült állapotukban sem illik a helyi hatalmasságokat sz@rf@szú köcsögnek hívni, és, hogy nem tekinthető köszönésnek a „Gyerebakker, ha mersz, ledarálom rólad azt a lankadt pöcsöd a fűkaszával!” szóösszetételű, a gazdasági bizottság elnökéhez intézett  barátságos felszólítás.

Lesz itt még gond ezzel elég, a tetejében a pénzt nem lehet egyszerre kiszórni az ablakon, apránként, november elejétől április végéig kell elcsepegtetni a csókosoknak, természetesen uniós forrásból, hiszen a fenekünk is kilóg a gatyából, saját forrásból még értelmes feladatokra se jutna pénz, nemhogy ilyen baromságokra.

Nincs elég felnőttoktatásra felkészült oktatási intézmény, nincs elég pedagógus, akik pedig ebbe belevágtak így, ebben a formában, azoknak eszük nincs. Vannak szerencsésebbek, akik OKJ-s képzésben vehetnek részt, belőlük lehet akár háztáji állattartó.
Szívesen két részre osztanám a tananyagot, a gyakorlati részt vállalnám.

Például a disznótartásról szóló rész így nézne ki: 

1. Reggel, ha visít a disznó, menj ki, de öltözz fel rendesen, mert a fagyás kellemetlen,  majd nyisd ki az ólajtót.
2. Ha sertésed az önetetőből megreggelizett, vakargasd meg a füle tövét, és becézgesd. 
Az alkalmazandó kifejezés a fülvakargatás ütemére: Kucu, kucu!
3. Mássz be az ólba és igazítsad el a szalmát.
4. Takarítsd el a trágyát a kifutóból.
5. Ellenőrizd az önetető feltöltöttségét, az önitató működőképességét, verj egy közepeset a disznó seggére, mondjad neki: Ólba Viktor! és pucolj be a lakásba.

Az oktatás másik felét ráhagynám az állam képviselőjére, aki a következő kérdésekre ad majd választ:
1. Honnan lesz az ólépítéshez építőanyagod?
2. Ki építi fel az ólat és ki fedezi ennek költségeit?
3. Honnan, mennyiért és miből veszed a malacot, a takarmányt, a szalmát?
4. Ha megeszed a hízott jószágot, miből veszed a következő malacot, a takarmányt, a szalmát?
5. Ha leadod, lesz, aki felvásárolja?
6. Tudod majd bizonyítani, hogy az uniós normáknak megfelelően tartottad?
7.  Ki fogja a disznaid oltani, ivartalanítani, biztosítani, ki fogja, ha kell, akkor gyógyítani, és miből fedezed ennek költségeit?

Ha ezekre a kérdésekre választ kaptál, akkor tarts disznót, ha nem, akkor kérjél választ arra a kérdésedre, hogy mire használd frissen szerzett kompetenciádat tanúsító okiratodat!

Egyre abszurdabb ez az ország, én csak az Unión csodálkozom, hogy ilyen ökörségeket finanszíroz, jóllehet bizonyára ezt el sem tudják képzelni. Hát, mindenesetre a közmunkásnak már az is nyereség lehet, ha nem kell a térdigérő hóban vagy csak egyszerűen a fagyban az utcán téblábolni, aztán estére hazamenni a fűtetlen lakásba. De azért nagy pazarlás is ez, hiszen ennyi pénzből már meleg ételt is lehetne osztani, miközben a közmunkások nézhetnének a televízióban ismeretterjesztő filmeket meg népszerű sorozatokat, az is hasznosabb lenne a napocskák rajzolgatásánál.

Mindenesetre most nagy gondban vannak szegények, mert be kell mutatkozniuk a nevükkel és egy azonos betűvel kezdődő tulajdonságukkal.

Példát is adnak hozzá: Csacsogó Csaba. Hát, mondjuk, én lehetek talán Pikírt PuPu.

Nektek sem árt elkezdeni törni a fejeteket - ki tudja, mit hoz a holnap?

:O)))