|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
| |
|
|
|
A magyar pártokkal az a baj, hogy meglehetősen nehéz felmérni valóságos támogatottságukat. A dolgok jelenlegi állása szerint hazánkban a pártpolitizálás jellemzően úgy működik, hogy van egy pártvezér és annak szűk köre, ezt a demokratikusabb oldalon szokták esetenként pártvezetőségnek is hívni, s van a szavazóbázis, melynek nagyságáról jobb kezük és hasuk felhasználásával az információkat ők szolgáltatják.
Örömmel jelenthetem, hogy az általuk adott adatok szerint hazánk lakóinak száma hozzávetőleg huszonötmillió lehet, ez a mai, bő gyermekáldást nélkülöző időkben igen kedvező hír, nagy kár, hogy ezek jelentős része rejtőzködő szavazó. Ha a párt prominensei hangosan kiabálnak, akkor az egy nagy párt (v.ö: a baloldal legnagyobb, meg a második legnagyobb pártja), ha szerényebbek, akkor az a párt egyszázalékos pártnak minősül, melynek életesélyei olyanok, mint a koppenhágai állatkertben született zsiráfbébinek, azt lehet bátran ekézni.  Mindenesetre a demokratikus magyar baloldal szétverésének újabb fontos állomásához érkeztünk: most éppen a magyar politika fehér hollóját, az egyetlen alulról szerveződött demokratikus politikai alakulatot verik szét az arra felkért tehetséges versenyzők, - az áldozat-jelölt a Magyar Szolidaritás Mozgalom. Az ok: Kónya Péter bejelentette, hogy nem akar az Együtt színeiben politizálni, inkább párttá szervezné a mozgalmat. Nem lesz ez könnyű, miután a többiekkel szemben van egy rettenetes hátránya - a Szolidaritásnak valóságos tagsága és aktivistái vannak, akiket meg kell győzni a lépés helyességről. A többiek csak mosolyognak ezen, hiszen ők már átléptek a magyar pártok túlnyomó többségének virtuális világába, ahol elég hangosan kiabálni, hogy kik is ők, és láss csodát: hipp-hopp, már azzá is váltak. A két pártépítési elmélet nehezen fér el egymás mellett, hiszen utóbbiak számára a tagság olyan, mint bolti eladónak a vevő, aki zavarja a megfontolt és tervszerű munkát. Mindenesetre Szigetvári, az újdonat háromfejű pártvezér - úgy döntött, hogy itt az ideje a Szolidaritás, de legfőképpen Kónya megregulázásának. Ezért hát bejelentette, hogy az Együtt felfüggeszti az együttműködést a Szolidaritással, ami azért vicces - többek között - merthogy a mozgalom önálló szervezet, azt csinál, amit akar – ez a tetejében még azt is csinálja, amit a tagsága akar, így aztán Szigetvári pártelnöknek annyi a köze hozzájuk, mint rókának a libaóvodához. Ha ők párttá alakulnak, akkor éppen olyanok lesznek, mint amilyen jelenleg a Párbeszéd Magyarországért nevű politikai párt, csak mondjuk, nem zöldségeket beszélnének, hanem a munkavállalókért harcolnak, ami – lássuk be – a mai politikai palettán üde színfolt lenne. Ennyi erővel nekieshetett volna a PM-nek is Szigetvári, de miután ott nincs féltenivaló tagság, legfeljebb Karácsony és családja, így aztán nem akkora a probléma, ha önállóskodnak, meg aztán ők ugyanabból a politikai alomból származnak, mint ő, így ellenük nehezebb lenne a harc. Szigetvári így hát megírta a párt indulóját: Együtt vagyunk, egy a zászló, éljen soká a Puch László! Írhatott volna éppen Simicskát is, de arra nehezebb rímet találni… A demokratikus oldalon is nóvum volt, hiszen egy szakszervezeti akcióból nőtt ki, aktivistái éppen azért találták meg otthonukat a mozgalomban, mert az tenni akart valamit, nem csak pofázni. Ők akciózáshoz szoktak, azt tartották a helyes útnak, míg szövetségeseik, az Együtt vezetői inkább a jó öreg magyar kamarillapolitizálásban voltak érdekeltek. Persze egyszerűbb két iroda között a sajtóban frappánsakat üzengetni egymásnak, mint kimenni az utcára az emberek közé, ahol mindenféle atrocitások is érhetik az embert. Az is nagy baj, hogy a demokratikus oldalnak kevés a valódi politikusa, hogy a konkrét példát nézzük, az Együtt volt vezetője egy technokrata, a jelenlegi vezetői közül Szigetvári hatalomtechnikus, - annak se túl jó – Juhász pedig egy pitiáner karrierista kalandor, abból az éhenhalós, „valaki akarok lenni” fajtából, a harmadikkal meg éppen most szakították meg a kapcsolatot, vagy éppen most próbálják magukhoz édesgetni, hiszen lehet, el tud hozni valahány embert a Szolidaritásból. A Szolidaritás Mozgalom viszont figyelemre érdemes jelenség, lehet, ezért is kellene most a süllyesztőbe tolni. Ez az a politikai alakulat ma Magyarországon, amelyik, ha visszatér a gyökerekhez, akkor egy valóságos baloldali tömegpárt, vagy mozgalom magját képezheti, mely még nem járatta le  A többi párt ugyanis nem baloldali párt a szó klasszikus értelmében, még ha hirtelen felindulásukban néha annak is nevezik magukat, márpedig a szegényebb rétegek képviseletére, a kétkezi dolgozók érdekeinek védelmére úgy kell itt egy párt, mint egy falat kenyér. Kónya maga is érdekes jelenség, ő olyan ezek között a mai pártpolitikusok között, mint a klasszikus mese rút kiskacsája, - jelzem, elég nagydarab kiskacsa – bár érti a többiek nyelvét, de alkalmazni nem tudja. Ő nem narrál, hanem beszél, nála egy szervezet átlátható felépítéssel és felelős vezetéssel kell, hogy rendelkezzen. Katonaember, tud vezetni, tud utasítani, de tud fegyelmezett végrehajtó is lenni, ami a mai magyar demokratikus oldal politikusainál elképzelhetetlen. Nem él álomvilágban, és nagyon vicces, hogy most azok fújnak rá, akik az első kis csatánál, az első hangosabb csattanásnál hanyatt-homlok menekültek, őt hagyták oda martaléknak. Igen, Orbán hungarocell szobrának ledöntéséről van szó, a Szent Tökfej megszentségtelenítéséről. Bajnai menekült, a többiek együtt szörnyülködtek Orbán sameszaival, elhatárolódtak, jammeroltak, megtépték a ruhájukat – jaj, bántották a Mi Diktátorunkat! Gondolom, ebből tanult Kónya és felmérte, milyen harcot szeretnének ezek folytatni a diktatúra ellen, ebből lehetett elege. És jól gondolja: ebből van elege a népnek is. Azt is jól gondolja, hogy a Schiffer féle bohóckodás a parlamentben nem valóságos politikai harc, mert a politikai harc színtere a társadalom maga, az utcák, a lakások, a munkahelyek.  Itt pedig fel kell állni, megráznia magát a társadalomnak és harcolni kell, foggal-körömmel, míg csak el nem lehet kergetni ezt a kártékony bandát. Drukkolok neki, sok sikert kívánok és szerencsét, hogy el tudja kerülni azt a rengeteg csapdát, amit csak neki, csak most készítenek – politikai ellenfelei és állítólagos harcostársai. :O))) |
|
|
|
|
|