Kedves, igen tisztelt miniszterelnök úr!
Kurilla Jani beszélt rá arra, hogy írjak levelet a Viktor bácsinak, mert szerinte elolvas minden levelet így az enyémet is biztosan. Itt az 5/c-ben lányok is vannak, fele-fele, de azoknak nem tetszett ez az egész, azt mondták úgy se tud rajtam segíteni senki. Mert túlsúlyos vagyok, mondják, szerintem meg csak izmos. A hamburgeradóval tessék várni még egy picit, mert anyukámék azt még idáig letudták számlázni a Bt.-ben, mint a benzint, meg a nagy bevásárlást a Corában, de ha meg teccik adóztatni a hambit, akkor mi lesz velünk, ha nem tudják azt is elszámolni anyuék. És tessék szíves megmondani, hogy mér kellett a nagy-magyarországot szőnyegként leteríteni az EU központban, mér nem inkább függönyként tették fel, akkor legalább nem taposnának rajta.
Kedves Viktor bácsi! Ne tessék rám haragudni, ha néha helyesírási hibákat vétek, pedig bekapcsolom a gépen az ellenőrzést, de sokszor nincs türelmem kivárni az eredményt, olyan vagyok, mint Pali elnök bácsi kontár, akarom mondani kontrát lánya, az teccik tudni, aki még neki sem tudott helyesen írni, pedig az már nagyobb, mint én. Remélem a WC-ben nem fogják betiltani a cigizést, ott úgysem érezni annyira a büdöset, meg aztán ott tudunk igazán gondolkodni azokról is, amikről most írni szeretnék. Segítsen abban nekünk Viktor bácsi, hogy apu több pénzt hozzon haza, mint eddig és anyu ne legyen emiatt annyira ideges, a sok sárga csekk miatt, meg azért, hogy mi lesz a házzal, amire még sok az adósság.
Apu testvére rokkantnyugdíjas a gerincével, állítólag hétpontos diszkopátiája van, most vele mi lesz, amúgy is már elmúlt ötvenéves, ki veszi majd fel őt dolgozni valahová, ráadásul eredeti szakmája akkumulátorszerelő. Ma már kidobják, nem szerelik, szerintem őt is, ha elveszik a rokkant nyugdíját, mondta apu. Anyu meg havi sokat költ a gyógyszerekre, mert ideges is és ha most drágulnak a dobozok, miatt, akkor még idegesebb lesz, meg mink is, én is a suliban. Így is ciki nekem, mert környezet órán a múltkor Kurillával egy siklót tettünk a tanári fiókba és amikor Klotild néni kinyitotta, majdnem belehalt. Kaptam is egy igazgatóit, és ha Viktor bácsi nem segít, akkor nekem annyi.
Tessék elképzelni, hogy apu eladta a százhúszas Skodát, amiben felforrt mindig a víz, mert azt mondta, hogy a kenyér meg a cukor annyi, mint a benzin ára lassan, és jó lenne elköltözni Mongóliába, mert ott még olcsóbb minden. Kurilla Jani azt mondja, hogy nagy lesz a magyar kultúrfölény a környéken nemsokára. Azt se tudom mi az, de ahogy anyu mesélte a VV Évit, meg Szandikát, el is hiszem neki.
Kedves Viktor bácsi!
Be kell lassan fejeznem, mert vendégek jönnek hozzánk, Apu munkatársai a Hintalópatkoló Kft-től és ilyenkor összeül mindig a kupaktanács, hogy mit is lehetne tenni, ebben az új helyzetben, amikor anyu szerint nagy nemzeti összefogás van mindenben, főleg a legatyásodásban. Köszönöm, hogy elolvassa levelemet, remélem ötöst kapok a fogalmazásra, hiszen ma már azt egy ötödikes is tudja, hogy Viktor bácsi a nemzet, a nép, az ország és a becsület!
Válaszolni nem kell, hiszen láttam, még arra sem volt ideje, hogy a Széll Kálmán bácsi tervét elővezesse, nemhogy arra, amit itt Tóth Pityu írt az országos első emberének. Csókolom, de nem a kezét, mert az ciki lenne, hanem minden álmát, vágyát, amit elképzelt s még elképzelne. Mert én is szoktam álmodozni, csak sosem jön össze. Ettől függetlenül várjuk majd Viktor bácsi következő levelét, bár még nem vagyok tizenhat éves, de segítek majd a szüleimnek válaszolni a feltett kérdésekre. Csodáló tisztelettel
Tóth Pityuka
Egyházasdengeleg
Ökör.u.1.