Tőlem aztán igazán jó helyen lesz Székesfehérváron, tán még jobb helyen is, mint a Székesfővárosban.
Legalább nyugodtan gyakorolhatja a kardlengetést, tágas arrafelé a tér, nem szúrja ki senkinek a szemét, emellett ennek a magyar hadseregnek még túlzás is egy ekkora város.
Ha a jelentőségének megfelelően kellene minisztériumi székhelyet választani, lehet, Röjtökmuzsaj arányosabb választás lenne, habár a község legalább tökéletes annak, ami, és ez több, mint amit a Magyar Honvédségről jelen pillanatban elmondhatunk.

Székesfehérvár egyébként is bír bizonyos katonai tradíciókkal, mást ne mondjak, itt defiliroztak azok a fehérvári huszárok, akik a Magasztos szerint sok kislányt meglőttek, hehe, ugye…
Ezen aztán nagyon jókat lehet röhigcsélni, egészen addig, míg eszébe nem jut az embernek, hogy anno egy másik vicceskedésből az öregecskedő feleségekről milyen hisztit le nem vágott a félkegyelmű lövész és álszent bandája.
Azt sem kell elfelejteni, hogy anno itt állomásozott az 5. Összfegyvernemi Hadsereg, tehát a polgári lakosság megszokta a katonák látványát, másrészt meg egy minisztériumtól mégiscsak elvárható a helyi futballcsapat szponzorációja, ha már a Honvéd Kispestté változott a múlt ádáz felszámolása során.

 

Miután csak, mint állampolgár vagyok érdekelt a földművelés felvirágoztatásában, így az sem zavar különösebben, hogy a tárca Debrecenbe költözik, végtére is nekem mindegy, hogy hol papírozzák le a mutyit, és hol utalják a haveroknak a területalapú támogatásokat.
Mindenesetre a minisztérium jelenlegi épülete önmagában is indokolja a kitelepítést, hiszen ez is része lehet a Nagy Ingatlanmutyinak, melyet feltehetőleg a Miniszterelnökség átköltöztetése kapcsán kívánnak majd lezavarni a hazafiak.
Hogy mi lesz az épület majdani funkciója, ma még nem tudni, az is lehet, hogy majd ide jönnek a képviselők a hányatott sorsú irodaházból, és az az épület lényegül majd át baráti vagy jólfizető kezekben dunaparti szállodává, - a lehetőségek tárháza végtelen.
Mint ahogy a Mi Boldogságunk fantáziája is, ha le akarja húzni szeretett népét.

Miurunk nem csak ötletes, de szerény is, ezért hát nem az udvar végi pottyantósban akar székelni, mint tették ezt szerencsétlen sorsú ősei, hanem a Budavári Palotában, melynek eredeti állapotban – Horthy az eredet, ugye – történő helyreállítására most, hogy az ország ilyen hihetetlenül jól áll gazdaságilag, akad egy kis pénzmag.
Igaz ugyan, hogy az ország fele lakossága nyomorszinten él, gyermekek tízezrei éheznek, igaz, hogy az elkövetkező években nyugdíjba menők nem sok jóra számíthatnak, hogy a falusi lakosság részére a nyugdíj, mint olyan, gyakorlatilag megszűnt, de Vezérünknek saját maga luxusára mindig jutott és jut is pénz. 
Csakúgy, mint a hobbijára, melynek farvizén azért a saját vagyon gyarapításáról sem feledkezett meg.

A dolgok jelenlegi állása szerint egyedül a Budavári Palota lesz méltó arra, hogy fenséges seggét beletehesse, és az embert csak azért nem üti meg a guta, mert olvasta Parkinson törvényét, mely szerint "Amikor egy intézmény megépíti a tökéletes tervrajzú új székházát, akkor már javában hanyatlik."
Ezt a tézist vastagon alátámasztja Ceausescu bukaresti palotájának sorsa is, viszont némi aggodalommal tölt el, hogy egy ilyen felújítás el is húzódhat, márpedig az nem lenne jó.
Egyrészt megviselné a Vezér köztudottan érzékeny idegrendszerét, másrészt meg a mi kötél-idegeinket is, ebből pedig semmi jó sem származna.

Szóval, lesz itt változás csőstül, te meg állampolgár, fizessed a nyugdíj-adódat az összes többi sarccal, dézsmával, hadiadóval együtt lelkesen, de ne felejtsd el félretenni a pénzed, ha majd öregkorodra nem akarsz éhendögleni.

:O)))