Lélekemelő

volt Ferenc pápa pünkösdi szentmiséjének azon része, melyben kijelentette, hogy a világ „a saját érdekeit védő egoizmusba zárkózik, a merev törvényekbe, amilyen a törvény doktorainak magatartása volt, akiket Jézus álszenteknek nevezett, az emlékezet hiányába (...) a nem szolgálatként, hanem személyes érdekként megélt keresztény életbe". Ajánlom őszentsége szavait, hazai hatalmasságaink figyelmébe, kiknek „dolgos” napjait a minden szentnek maga felé hajlik a keze szólás vezérli, költözzön beléjük végre valahára a

Szentlélek

és szállja már az meg a gonoszakat is, kik korrupt haszonlesőként herék módjára henyélnek mások gyengeségeit kihasználva, kövérre hizlalva magukat. Kik keresztény erkölcsre hivatkozva csodálatos beszédeket tartanak, miközben a legmocskosabb dolgokat művelik. Kik hirdetik a senkit nem hagyunk az útszélén populista szlogenjeit, és ezalatt kulisszák mögötti, tömegekkel szembeni cselvetéseikkel soha nem látott mértékben növelik a szegények és gazdagok közötti szakadékot, éppúgy mint az a

Lelketlen

figurája hazai közéletünknek, ki parasportolók vezetőjeként, visszaélve a kapott támogatásokkal, egyéni érdekeinek megfelelően használta fel azokat, ahelyett, hogy a szponzoroktól és más forrásokból származó anyagiakat a versenyzőkre fordította volna. És még volt képe korábban ezt nyilatkozni: „Világklasszis paralimpikonoknak vannak napi megélhetési gondjaik a méltatlanul alacsony havi támogatás következtében. A londoni paralimpián érmet nyert sportolók készültek úgy a játékokra, hogy napi szinten nélkülöztek, jelentős lemondással tudták vállalni a napi felkészülést, az azzal járó költségeket. A helyzet azóta sem javult.”

Lelke rajta

Orbán Viktornak is, hogy ennyire „trükközik” már nem csak idehaza, de Brüsszelben és Strasbourgban egyaránt, mindent elkövetve annak érdekében, hogy elterelje a figyelmet pártszövetségének belpolitikai gondjairól. Csökkenő támogatottságukról, melynek okai között szakpolitikai hibák és kudarcok éppúgy vannak, mint korrupciós vádak, azokkal kapcsolatos vélt, vagy valós sérelmek, megfejelve törvénysértések gyanújával, ami miatt

Lelkes 

hívei egyre csak fogyatkoznak, nemzeti együttműködési rendszere is kibicsaklott, és fontos tisztségekben, felelős beosztásokban parancsnokló káderei, rendre egymásnak ellentmondóan nyilatkoznak.

Amikor már egy profi bokszoló, de politikusnak amatőr szimpatizáns is azt nyilatkozza, hogy „2018-ig viszont ennek a Fidesznek sokat kell változnia, mert különben nemcsak az én szavazatomat, hanem valószínűleg sok emberét fogja elveszíteni.”

- akkor nagy baj lehet a Fidesz háza körül, mert nem használnak már a

Lelkesítő

szavalatok sem az ország függetlenségének védéséről, sem a szabadságharc úton útfélen való emlegetése, vagy magyarságunk oly mértékű, ha kell hanem hangoztatása, amely már lejárató, vicces hangulatot árasztó bohóckodásba csap át, melyet jól illusztrál a minapi „ Hello Diktátor” kíséretében leadott tasli is, a ki tudja meddig kormányfő még pávatáncosnak. Éppen ezért

Lelkecskéim

úgy tűnik, hogy lassan lejár a szavatossági ideje ennek a mostani, jobboldali populista kormánynak, mert

Lélekvesztő

unortodox próbálkozásaik mind dugába dőlnek, egyre több hibát vétenek, kapkodnak továbbra is, sőt néha úgy látszik, mintha menekülőre is fognák egyesek, ezért aztán

Lélekbúvár

legyen a talpán, aki el tud igazodni viselt dolgaikon, erő feletti anyagi gyarapodásaikon, titkos utazásaikon, vagy nyilatkozataik mögöttes szándékokat rejtő labirintusain, szóljon hát a

Lélekharang

kondulva már hívők seregében, mert egyre többen vannak, kik vesztüket érzik. Egyesek a Jobbik oldal felé húzva átigazolnak, vagy londoni cégekbe menekítik kis vagyonkájukat, míg mások csöndben kivárnak, lesve a jókor lenni jó helyen már megtapasztalt alkalmait. Így aztán mi, akik többen vagyunk, mint ők, rólunk szóljon költőnk, kimondva mit rejtenek

Lelkeink

Ki vagy, csodálatos teremtmény,
Ki vagy te, férfiú?
Lelked ruhája
Csillagsugárból szőtt fényes palást,
És testedet
Kopott rongyok fedik.

Ha férfi vagy, légy férfi,

Legyen elved, hited,

És ezt kimondd, ha mindjárt

Véreddel fizeted.

Százszorta inkább éltedet

Tagadd meg, mint magad;

Hadd vesszen el az élet, ha

A becsület marad.

(Petőfi Sándor)