|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
| |
|
|
|
Ott voltunk az Operánál, sokan, bizakodó hangulatban, zengett az Orbántakaroggy, a technika remek volt, a hangosítás hosszú ideje a legjobb, mindent tisztán lehetett érteni, amit a szónokok elmondtak.
Sütött a nap, mindenki tudta, hogy az övéi között van, kellemes volt az idő, ilyen körülmények között könnyebb elképzelni, megelőlegezni, elhinni a közelgő sikert, mint szélviharban,- nem volt ez egy rossz döntés. A tömeg felett drón repült, kicsike volt – magyar drón – de üzemelt megbízhatóan, a fene se tudja, ki ült a vevőkészüléke előtt, ki irányította, ki figyelt meg kit, de üzletileg biztosan megérte a dolog, hiszen demonstrálni lehetett vele, hogy működőképes szerkezetről van szó, használható lesz akkor is majd, mikor felszabadítjuk Amerikát! A szokásos számháború persze most sem maradhatott el, a műsorvezető boldogan jelentette be, hogy a tömeg túlnyúlik az Oktogonon, már több mint ötvenezren vagyunk – hát mit mondjak, nem egy Rákay Philip, a helyében nem jelentkeznék felvételre a Fidesznél. Amúgy fene tudja, hányan lehettünk, de rengetegen voltunk, az Operaháznál alig lehetett előrehaladni a tömegben, a tehetséges műsorvezető meg még külön kérte is, hogy tömörüljön a nép a színpad előtt, hadd tömörüljenek a hátsó sorok is. Mindennek dacára a tömeg nagy maradt, lehet, esetleg gőzkalapáccsal kellett volna próbálkozni, akkor kisebbet mutat. A szónokokra sem lehetett panasz, Kónya, majd Gyurcsány kezdte a sort, szokásához híven remek beszédet mondott, remekül alapozott a többi szónoknak, kik rendre felülmúlták önmagukat. Természetesen azért senki sem hazudtolta meg önmagát, Fodor Gábor beszéde olyan hosszú volt, mint ő maga, Szabó Tímea korának megfelelően a popkoncertek világából koppintotta a stílust, éppen csak a „Kezeket a magasba” felszólítást mellőzte el, lehet arra számított, hogy az majd Orbán? Beszédében két dolog zavart. Ha valaki russzofób, hát az ő magánügye, de egy kormányra készülő politikus fogja vissza magát, ha arról a nagyhatalomról beszél, amelyik azt a gázcsapot kezeli, melyen az ebédünket főzzük. Másrészt meg – nem tudom kinek a felhatalmazásával – amnesztiát adott Orbánnak, mondván, hogy a kormányrúd kivételével mindent – beleértve az arany vécékefét is – megtarthat. Szerintem ez hiba lenne, hiszen ilyen alapon ki kellene üríteni a börtönöket. Ha Orbán lopott – márpedig lopott – akkor meg kell büntetni a bűncselekmények elkövetésekor hatályos magyar törvények szerint, és nem kell nagyvonalúskodni, mert az bátorítást ad az összes gyenge jellemű politikusnak a jövőre nézve, márpedig egy évszázadban egy maffia éppen elég, nem kell kedvet csinálni senkinek a Keresztapa-szerephez. Szóval a tizenöt év mellé kijár a teljes vagyonelkobzás is, beleértve mindazt a vagyont, melyet politikai szereplése során összeharácsolt, legyen akár a Méltóságos Asszony tulajdonában, akár a felcsúti gázszerelő nevén – még így is marad elég valahol Polinéziában… Szóval a mi pénztárcánkra ne nagyvonalúskodjon senki. Amúgy persze sikere volt a csinos, fiatal nőnek, és hát én is értem, hogy minden pénzt megérne ennek a magyar Cipollának a világgáküldése.
 Bajnai Gordon remek beszédet mondott, azt hiszem, önmagához képest ő fejlődött legtöbbet minden tekintetben. Könnyen meglehet, hogy az ország sokat nyert azon, hogy politikai pályája elején irgalmatlan nyakonveréseket kapott mindenfelől. A megpróbáltatások - úgy tűnik – technokratából politikussá érlelték, nemmellesleg menet közben megtanult beszélni is, és ha nem maga írja a beszédeit, akkor az elismerés a beszédíróinak is kijár. Beszédében arra kérte a jelenlevőket, hogy legyenek "szemei és fülei azoknak, akik nem jöttek el", de mások "lábai nem lehetnek, nem mehetnek el mások helyett szavazni." "Van remény, ha a kormányváltást akarók elmennek szavazni” – mondta, és ebben igaza is van, kérdés, hogy eljut-e a mondanivalója ezekhez az emberekhez, és ha eljut, akkor elgondolkodnak-e rajta. Hát tegyünk róla, hogy eljussanak a gondolatai azokhoz, akiket buzdítani akart. Mesterházy Attila beszéde is jó volt, habár ő is fegyverletételt emlegetett az oroszok előtt, pedig itt már mindenkinek elege van a sok háborús hasonlatból, az örök küzdelmekből meg a harcimarcikból. Paks üzlet az oroszoknak és üzlet Orbánnak. Putyin nem nyomott pisztolyt Orbán fejéhez, hogy vagy az agyveleje kerül a szerződésre, vagy az aláírása, Orbán meg csak a Közgép érdekeit képviselte, mert az valamiért előbbrevaló, mint az ország érdeke. Nem Putyinra kell haragudni azért, mert az orosz érdekeket képviseli, neki ez a dolga. Ha jön valaki, akit meg lehet venni kilóra, mint a libacombot, akkor hülye lenne, ha nem venné meg – főleg, ha bagóért adják. Ezzel együtt Mesterházy felnőni látszott a feladathoz, talán ma már nem kellene mindenáron az oldottság és lazaság benyomását kelteni, ma már mindenki elhiszi talán, hogy tud ilyen is lenni.
Most megint rajtunk a sor, mert a politikusok tarthatnak fórumokat, de a dolgokat baráti körben, vagy a szomszédokkal, ismerősökkel együtt szoktuk mérlegelni, tegyük hát most is így. És legfőképpen mondjuk el ezerszer, minden lehetséges fórumon, amit Kónya Péter, a Szolidaritás vezetője mondott el a rendezvény első szónokaként a megjelenteknek: „Aki otthon marad, az Orbánra szavaz, aki a Jobbikra szavaz, az a Fideszt támogató farkasra szavaz, aki a mutyipártokra szavaz, az a Fideszt támogató, báránybőrbe bújt farkasokra szavaz.” Bátran mondhatjuk, mert ez az igazság. Hát csak optimistán, lelkesen, hatékonyan, már csak öt nap, és a hatodikon bevéshetjük a jelet a szavazólapra. Az "X" jelen esetben bibliai jelentéssel is bírni fog: „Mene, mene tekel ufarszin!” – megmérettél és könnyűnek találtattál! Nagyon könnyűnek… :O))) |
|
|
|
|
|