A háromszáz forintos vizitdíj jut eszembe, arra is, hogy belelkesedtünk mindannyian. Majd bolondok leszünk fizetni az éppen hatalmasoknak, ha van választási lehetőségünk, hogy fizessünk e vagy sem. Naná, hogy lázadunk, ha szurkolói függetlenségünket holmi fullextrás beléptető rendszerrel akarják megsérteni. Minket aztán ne tartson senki nyilván vénalenyomatainkkal. És ha már választani kell aközött, hogy fizessünk e netadót vagy sem, ki az a vadbarom, aki arra szavazna, hogy, fizessünk.

Van itt azért ám más tüntetni való is, a már említetteken kívül. Itt van például a korrupciós kitiltási ügy. A hazai korrupciós állapotok, a föld és trafikmutyik, a vissza nem térítendő állami támogatások a földpályázatok nyerteseivel, a közbeszerzéseken induló biztos befutók, a nyugdíjpénztárak lenyúlása, a szolgálati járadékosok ügyei, az irgalmatlan szegénység mind, mind legalább annyi okot, ha nem többet szolgáltattak a tömeges utcára vonulásra, mint a már említett vénalenyomat, vagy netadó! De nem, nem, nekünk magyaroknak azok nem annyira fontosak!

Tegnap aztán megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek, ha a mai hatalom korlátozni akarja kedvenc tevékenységeinket. Még a Liga Szakszervezetek is mozgósította tagjait, hogy menjenek és tüntessenek, Gaskónak van már tapasztalata ebben. Hogy Gulyás Balázs főszervező, aki többször is hangsúlyozta a pártsemlegességet, valójában képvisel-e valamilyen pártot, vagy sem, tök mindegy abból a szempontból, hogy kétszázezer támogatót, vizionált, aztán meg majdnem negyvenezret, végül töredéke jelent csak meg ezeknek a számoknak, de még így is több mint tízezer. Jelen volt Demszky is, meg az USA ügyvivő.

Nagy volt a várakozás! Most aztán megmutatjuk! Hát megmutattuk! Vénalenyomat és netadó! Ez az, ami izgatja a magyart manapság a legjobban. Orbán megnyugodhat! A szórvány bekiabálások, melyek rá vonatkoztak, meg kormányának és politikájának ócsárolására, zsengék voltak és törékenyek, gyengék is, mint a harmatos libalegelő. Az ultimátumok is vérszegény sóhajtásként hatottak a tegnapi estén. A drukkerek fenyegetése, hogy ez volt aztán az utolsó békés jövetelünk, mert ha nem változnak a dolgok, akkor jövünk ám erővel, még a jelenlévő készenléti rendőröket is megmosolyogtatta. Gulyás negyvennyolc órás ultimátumán, a kedden veled ugyanitt felhívásán pedig már röhögtek is a rendőrök.

Mert a nevető rendőrség most aztán kitett magáért. Tűrte a nem engedélyezett felvonulási útvonalon békésen bandukolókat, sőt még el is kísérte őket. Példát mutatva ezzel a jövő polgári engedetlenkedőinek. Jelöljenek csak meg egy fix helyet a tüntetésükre, aztán menjenek onnan isten hírével, amerre csak látnak, a rendőrség biztos nem avatkozik be. Még akkor sem, ha netán a végén erőszakos cselekményre ragadtatják magukat egyesek. A rendőrség, amely garantálja a köz rendjét és biztonságát, sorfalat áll majd és nézi, ahogy törnek, zúznak a magukról megfeledkező tüntetők. A hatalom fél attól, hogy megakadályozza, végezze azt, ami a dolga. Fél attól, ha fenntartja a rendet, akkor még nagyobb lesz a rendetlenség. A rendőrség ismét lefeküdt a politikának!

Az üléspont meghatározza majd az álláspontot. Mindenki ennek megfelelően értékeli majd a tegnap történteket. És ennek megfelelően vonja le a következtetéseket. Az enyém csak annyi, hogy ha majd a kegyetlen módon elkövetett romagyilkosságok, a nyereségvágyból elkövetett korrupciós bűncselekmények, a föld és trafikmutyik és még sorolhatnám napestig, ilyen megmozdulásokat eredményeznek majd, mint ez a tagnapi, akkor lehet hatályon kívül helyezni a Széchenyi idézetet! De addig,amíg a magyarok a celeb voltam mentsetek ki révületében többségükben a futballmérkőzéseket is a balhé miatt fogják csak látogatni és nem az ottani játék kedvéért, addig , amíg a netadótól fázók sem a tartalmas felhasználás miatt aggódnak, hanem a bulvár felhasználástól, a vulgáris ismeretszerzéstől való megfosztás okozta félelemtől, addig marad a vak légy repülése és ezt Orbán is tudja!