|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
| |
|
|
|
Megy a cirkusz Ukrajna jövője körül, oroszlánok, medvék, bölények és egyéb állatok bömbölnek a manézsban, aztán egyszercsak, hirtelen feltűnik a porond szélén a mi bohócunk is, és elmondja soros tréfáját, habár a közönség nem tapsol.
Európában ugyanis kevesen szoktak tapsolni, amikor veszélyben érzik a status quo-t, merthogy erre mindenki hihetetlenül érzékeny, és mindenki ismeri azt a mesét, melyben a farkas először az egyik, majd a másik lábát dugja be a házba, majd hirtelen belül kerül az ajtón. Nem minden kismalac rendelkezik megfelelő hőfokú forróvízzel, könnyen előfordulhat, hogy éppen csak annyi van készleten, amennyi az ő konyhakész állapotba hozásához szükséges. Így aztán csak annyira nevettek a mi bohócunk viccén, mint az egyszeri apa, akinek lánya éppen bevallotta, hogy nem a nokedlitől nagy a hasa, hanem a külföldre szakadt Jóskától, de már rúg is. Nem, nem a Jóska, mert az nem is ír újabban és törölte a fiókját is a facebookról, hanem a baba rúg, ha fiú lesz, focista lesz belőle, akárki meglássa! Ő Viktornak szeretné kereszteltetni, hiszen Angélának már mégsem kereszteltetheti, habár Conchita óta tulajdonképpen mindegy lenne. Hát, majd még eldönti, ha lesz haja, akkor Viktor lesz, ha nem lesz, akkor retro neve lesz: Mátyás… Ukrajnában kétszázezer magyar él, nem túl sok, Debrecennek van ennyi lakosa. Az ott élő magyarok természetesen két részre oszlanak, magyarokra és magyarabbakra, ahogy szerte a világban is. Természetesen a helyzet kialakulásához itt is Vezérünk áldásos tevékenységére és a szokásos módon, aktatáskában kihurcolt tetemesebb pénzösszegekre volt szükség, de hol nagy a szűkség, közel a segítség, így mára aztán előállt a kívánatos helyzet. Hála a szocializmus vérzivataros esztendeinek, a magyarokat nemigen üldözgették a Kárpátalján, a Szovjetunió fennállás alatt szigorú volt a csordás, és akár verhovinai, akár szürke magyar marha békétlenkedett, hamar odacserdítettek neki, amelyik meg végképp nem bírt magával, azt egy idő után szaláminak hívták. Pedig az ukránoknak nem sok okuk van szeretni bennünket, a második világháború során megszálló csapatokkal segítettük elő a két nép közötti barátságot, és hát bizony, nagyon durva dolgok estek meg ott.
Persze folyik a szerecsenmosdatás, de ha csak a tizedét fogadjuk el hitelesnek a Krausz Tamás könyvében közzétett dokumentumoknak, akkor is térden állva adhatunk hálát a II. Ukrán Frontnak, hogy nem irtotta ki a magyarságnak még az írmagját is. Ukrán nacionalizmus és sovinizmus létezik, aztán nevezze a szélsőségeseket bárki bárminek, nácinak, fasisztának, banderistának vagy a jobboldali szektor tagjának, a szélsőséges nacionalizmus egyik válfaja sem kedveli a nemzetiségeket, főleg, ha azok hangsúlyozni kívánják különállásukat. Így van ez most is, amikor hangulatot kelteni a magyarok ellen a világ legkönnyebb dolga lenne, csak vissza kellene hivatkozni a II. Világháborúra, ahol az ukránoknak, ha kommunisták voltak, ha nacionalisták, egyformán ellenségei voltak a megszálló csapatok. Majd persze állítunk egy emlékművet a megszálló magyar csapatoknak is, ahol a csecsemőt a lábánál fogva falhoz csapó hős honvéd fejét csőrével veri a birodalmi sas… A külpolitika mindig is sikerágazata volt Orbanisztánnak, most pedig, hogy az utolsó használható külpolitikus is elvesztette pozícióját, további sikerekre számíthatunk. A Kisantant felélesztésén már túl vagyunk, most jöhet a három tenger, mely Magyarország partjait mossa, ennek első lépéseként remek lesz a lengyel-magyar szembefordulás. Ha minden jól megy, az sem kizárt, hogy Mesterházy és Bajnai majd Varsóban fognak békemenetelni, kéz a kézben a lengyelekkel. Már senki nem áll szóba velünk, senki nem vesz komolyan bennünket, ha a magyar külpolitikát egy rakás szerencsétlenséghez hasonlítjuk, akkor a rakás magassága veri a Kékestetőt. Mindenesetre a határon túli magyaroknak még kevesen okoztak annyi bajt, mint Orbán és bandája. Remélhetőleg egyszer majd rájönnek. Mindenesetre Orbán helyében folytatnám az ócsai Orbán Viktor Lakópark építését, míg csak el nem éri a befogadóképessége a kétszázezer főt, biztos, ami biztos. :O))) |
|
|
|
|
|