Hogy miért szól a cím mégis arról, hogy útban van a történelembe, annak legfőképpen az az oka, hogy ha ez így folytatódik – és miért is ne folytatódna így – akkor mire ez a ciklus véget ér, addigra nem lesz MSZP.

Vagy ha lesz, akkor az nem az lesz, esetleg egy halom forgács lesz, jó lesz majd alomnak a libák alá a miniszterelnöki baromfiólba, ahol is Őfőméltósága majd kedvtelve szemlélheti, amint a sok baromfi nagy libapottyokkal díszíti a maradványokat.
A Vezér ehhez nagyon ért, feltrancsírozni egy politikai formációt.
Nem Gyurcsányokból áll ez a párt, nem kell direktben, minden rendelkezésre álló eszközzel nekimenni, mert a külső támadás ellenállásra és összefogásra sarkall, míg ha belülről verik szét, akkor a végrehajtók jobbító szándéka kétségtelen.
Viktor meg mosolyoghat és moshatja kezeit – lám, ezek annyira hülyék, hogy maguk kötik nyakukba a kötelet.
És igaza van, habár valószínűleg nem mind hülye, aki annak néz ki, lehet ezen elég szépen keresni is…

A baloldali elkötelezettségű választó meg csak néz, mint a lukinyúl – ez nem lehet igaz.
Merthogy az kétségtelen, hogy egy választás után le kell vonni minden pártvezetésnek bizonyos következtetéseket, de itt nem egy választásról van szó, hanem egy választás-sorozatról, melynek minden eleme fontos a pártoknak, a baloldali szavazónak meg akkor lesz fontos, ha látja, hogy potenciális pártja vezetésének is fontos.
Ha ölik egymást, az azt jelzi, hogy más fontos, nem az EP, vagy az önkormányzati választás, ha azt látja, hogy beledöglenek az igyekezetbe, akkor esetleg megkönyörül rajtuk és félreteszi összes előítéletét, megpróbálja elfelejteni rossz tapasztalatait, feláll a televízió elől és némileg fintorogva elmegy rájuk adni a voksát.

Hát, most éppen nem a nagy igyekezetbe döglik bele a Szocialista Párt, hanem a fene nagy bölcsességébe, mellyel vezéri szerepre tehetett szert a demokratikus oldal összefogásának felszámolásában.
Bölcseik kijelentik, hogy egyedül erősebbek, mint másokkal összefogva, kommunikátoraik reggeltől estig azt próbálják választóik fejébe verni, hogy ha egyedül indultak volna a parlamenti választásokon, akkor talán még meg is nyerhették volna a választást, ami azért józanul nézegetve a világot meglehetősen vicces.

Amúgy túl sok a párt az ellenzéki térfélen, de azt azért nem gondoltam volna, hogy éppen a Szocialista Pártot kellene felszámolni.
Ellenben Viktor gondolta, és tesz is ezért.
Hogy ki dolgozik neki, azt legfeljebb sejteni lehet, de az biztos, hogy ugyanazok, akik most segítenek a szocialistáknak elveszíteni a soron következő két választást is ugyanúgy, ahogy segítettek elveszíteni a parlamenti választásokat is.
Azt hiszem, ebben a helyzetben nem lenne szabad támadni Mesterházy Attilát sem - mégis támadják.
Pedig felettébb ostoba ember az, aki azt képzeli, hogy a lóversenyen féltávnál zsokét lehet cserélni a győzelem esélyével, de attól tartok, hogy a szereplők jelentős része a politikai lóversenyen már régen nem akar győzni - első a Fidesz, második a Jobbik, futottak még Cukorbaba, Pityipalkó meg az MSZP.
Szégyen.

Persze sokféleképpen be lehet kerülni a történelemkönyvek lábjegyzetei közé, oda lehet kerülni egy évszázados, ámbár ezerszer megtagadott és letagadott múlttal rendelkező párt szétverésének dicső tettével is - Herosztratosz nevét se felejtette el a világ, ugye.
A legújabb hír, hogy anyagilag is padlón van az MSZP, amin azért nem lehet csodálkozni, mert azt már Murphy törvényei között is megtaláljuk, hogy egy szervezet akkor lép a pusztulás útjára, mikor felépíti új irodaházát.
Ez most is bejött, és természetesen Gyurcsány nevét felemlegették azonnal, jóllehet ez testületi döntés nélkül azért nem ment volna.
De szépen beleillett az MSZP és Gyurcsány elképzeléseibe is, hogy a múlttól való megszabadulás jegyében meg kell szabadulni a jobboldali ellenfelekben rossz érzéseket keltő Köztársaság téri pártszékháztól, a márványtáblától, a mártírok szobrától, a múlttól.

Eleve reménytelen elképzelés volt, meg felesleges is, de ma már mindegy, a mai Szocialista Pártnak se egysége, sem ütőképes vezetése, sem pénze nincs.
Hogy múltja sincs, ami emlékeztethetné a választókat arra, hogy voltak olyan elődök, akik elégedettséget és emberi életet adtak nekik, az már csak hab a tortán. 
Talán most ki lehetne költözni Ócsára, a devizahitel-károsultak közé, egyúttal lehetne ott némi szerénységet is tanulni.

A Szocialista Párt a huszonnegyedik órában van, a percmutató kérlelhetetlenül megy körbe-körbe.
Jön május elseje, talán odamennek még néhányan a szocialisták ünnepségére, talán az utolsó alkalom elbeszélgetni a néppel, mint Fülig Jimmy tette: Szervusz nép, hogy vagy, mit tehetek érted?
Meg kellene próbálni…

:O)))