Egy órányi ömlengés, öndicsérettel felcicomázott jobb és balkéz emelgetéssel aláhúzott jó pofizásokkal. Karba font kézzel ülő házelnök a plagizált bukott elnök mellett, ki szája szélét rágva várja a pár perc késéssel kezdődő évértékelést. Balázs Fecó mélázó tekintete tűnik fel közben, látni, hogy Semjén tartja szóval a mellette ülő Tarlóst, aki bölcsen hallgat. Európai zászló egy szál se a bazári pódiumon, de a szószéken lévő felirat jelzi, hogy Magyarország erősödik.

15.07, taps jelzi, hogy villásnyelvű a terembe lép s az első sorban leül. A pulpituson a lelkész nyitja az értékelést, a magyar polgári együttműködés egyesületének nevében, helyretéve G.Fodor Gábor polgári felfogásának hívószavú, politikai termékké silányítását. Alaphangot ad meg a miniszter, amikor nagy győzelemről beszél, mindannyiunk közös győzelméről.

Negyed négykor aztán fellép a pávatáncos előember, aki megköszöni a meghívást és a református lelkipásztor önfényező, bevezető szavait. A haza érdeke és szolgálata minden mást megelőz, kezdi a szónok, mert az elé bizony nem kerülhet senki és semmi. És rögtön ki is mondja a szentenciát. „Ne azzal törődjetek, hogy Isten a mi oldalunkon áll-e, hanem azzal, hogy mi az ő oldalán állunk-e?” Máris dicsérni kezdi a helyszínt, a Várkert Bazárt, amely akár a kormányzás szimbóluma is lehetne.

Az önfényezés folytatódik azzal, hogy Magyarország siker ország lett. Majd jön rögtön az anekdotázó intelem is, hogy nehogy úgy járjunk, mint Mici Mackóban a tigris, aki túlzásba vitte az ugrálást. Öndicsérettel folytatódik a szöveg, hogy mennyi állami vezető tett itt látogatást az utóbbi időben és a szónok is hány helyet megjárt, de az ellenzéknek ez nem jelent mást csak elszigetelést. Fájhat nagyon, hogy így van.

A liberális politika ekézése sem maradhat el. Már fél négy körül jár az idő, de mondja, mint a vízfolyás a melldöngetéseket. Hogy beköszöntött végre a nemzeti politika korszaka, hogy az élettel kapcsolatos tények lettek a fontosak. Mert soha nem látott módon tavaly már több gyermek született, és nőtt a házasságkötések száma, miközben a válások csökkentek a terhesség megszakításokkal együtt. A halálozások száma meg alacsonyabb lett, a családi adókedvezmények a munkavédelmi akciótervekkel együtt azt eredményezték, hogy a magyarok jobban bíznak a jövőben!

Hitted volna, hogy mindez már nem söralátét? Mert a bérek és a nyugdíjak értéke folyamatosan nő a foglalkoztatással együtt, a hitelforintosítások milliárdjai pedig a 3,5 % - os gazdasági növekedéssel együtt, az árak növekedésének elmaradásával mást nem is eredményezhettek, mint azt, hogy Magyarország jobban teljesít.

A székely Mózsi bácsi mindenhez értő anekdotázásával folytatódott a szpícs, annak megállapítása mellett, hogy a nemzeti függetlenség jobb életet ad, és a nép végre nagykorúvá vált. Az előttünk álló három esztendőre vonatkozó célok megfogalmazása sem maradhatott el. A fő cél, hogy mindenki legyen sikeres. Főleg a dolgozó tömegek, azaz a nép, ezért olyan döntéseket kell majd hozni, hogy ők könnyebben élhessenek. Mert a keményen dolgozó magyarok százezreit is be kell engedni a polgári társadalomba.

A populista ömlengéseket az ismétlődő anekdotázás próbálta enyhíteni. A 245 km-t futó három gyerekes fogorvosnőtől kezdve, Bach orgona billentyűzeteinek felismeréséig. A végére azért maradt idő egy kis veszprémi búfelejtésre is, humorizált hangszerelésben. Én azért még hozzá tennék valamit, hogy is volt az a történet a bazári majommal?