De azt azért már bizonyára unhatta, hogy felséges orra az alattvalók seggelyukával van egy szinten, és unhatta a barkásmegoldásokat is, meg aztán öregszik is, és a francnak sincs kedve egy koron túl székre állni, onnan egy nagyot kiáltani.

Megkereste tehát az egyetlen szóba jöhető megoldást, majd felmászott egy székre és elkiáltotta: Enyém a Vár, tietek a lekvár!

Lásd: nyakig ülünk a lekvárban…

Ezzel meg is kezdődött a tervezés a Miniszterelnöki Hivatal  költöztetésére, a budai Királyi Várba.

Megfelelő embert a megfelelő helyre.

De, hogy ne érezze magát egyedül, maga mellé költözteti Pintér belügyminisztert, meg a Vargamiskát – jó az, ha a pénzesláda állandóan szem előtt van - ha néhány kilométerrel meg kell toldani a felcsúti szuperexpress pályáját, kéznél legyen a forrás.

Pintér meg maga a felismert szükségszerűség – már régen leesett volna a létrája, ha ismerik a kulcs helyét, mely azt a széfet nyitja, melynek polcán ott hever egy vastag, Orbán Viktor feliratú iratgyűjtő, benne Pintér életbiztosítási kötvényeivel.

Úgyhogy költözünk a Várba, ezentúl nem kell érzékeltetni, hogy ki áll a táplálkozási lánc csúcsán, csak felnézünk a Várhegyre és eloszlanak utolsó kételyeink is.

Bagatell kétszáz milliárdból már meg is ússzuk a dolgot, de van miből, hiszen takarékoskodtunk, például a gyermekek iskolaszüneti étkeztetéséhez szükséges pár milliárdot sem szavazta meg a nép képviselete.

A hajléktalan-ellátásra is a lakosságtól kalapozzuk össze a pénzt, a közmunkások léha életmódját se támogatjuk, nem szólva a betegekről, nyugodjanak békében…

Csak a hülye nem látja, hogy amire ma szükségünk van, az a Várban egy új kormányzati negyed kialakítása, olyan épületekben, melyek a hivatali munkára tökéletesen alkalmatlanok, nem is igen lehet erre alkalmassá tenni, gazdaságosan üzemeltetni meg semmiképpen – egyetlen dologra jó – a procc pöffeszkedésre.

Aki itt fogja intézni ügyeit, az az alattvaló pozíciójából kérelmezhet, aki pedig ezután is szolgáltató államról beszél, az sürgősen keresse fel orvosát, gyógyszerészét.

A Budai Vár legújabb kori történelmünkben nemigen töltött be pozitív szerepet, az elmúlt ötszáz évben magyar király nem használta uralkodói székhelyül.

Az utolsó magyar királyt Horthy be sem engedte a Várba, helyette inkább ő költözött be, mint kormányzó, míg csak aztán a kormányzói fürdőszoba illemhelyén ülve alá nem írta dicstelen lemondását.

Volt már másnak is elképzelése új kormányzati negyed kialakítására – Gyurcsány a Nyugati Pályaudvar vágányainak helyére álmodott egy környezetbarát és energiatakarékos zöld kormányzati negyedet, melyben valamennyi minisztérium és országos főhatóság helyet kapott volna.

Ennek lett volna értelme, hiszen a jelenlegi helyzetben a sok régi, értékes, de korszerűtlen épület üzemeltetése igen költséges, emellett egy koncentrált kormányzati centrum őrzési, kommunikációs és sok egyéb szempontból is rengeteget hozott volna a költségvetésnek és javította volna az államigazgatás minőségét, megfelelő parkolóhelyeket lehetett volna kialakítani, az állampolgárok részére is.

A Várban erre nem lesz mód, de minek is, nem neked épül, akinek meg igen, annak elfér a kisbusza meg a páncélozott autója.

Arról nem szólva, hogy a Várban már ott van a prímási palota, benne a legkeresztényibb magyar prímással, a keresztény szír menekültek védelmezőjével – már előre rettegek, mi lesz, ha az Úri utcán sétálgatva találkoznak a miniszterelnökkel, aki inkább fizet, de ide ne jöjjön senki, még ha keresztény, akkor se.

Szír reformátusok esetleg jöhetnek…

Érdekes, Gyurcsány ésszerű javaslatát össznépi felháborodás fogadta, most meg akkora a kuss, mint amikor Karak bekukucskál a libaólba.

Már megint nem Orbán a csodálkozás tárgya, hiszen ő egy sérült ember, akinek az egész élete egy nagy kompenzálás, szíve szerint lehet, Tigris tankkal járna és mindenki másnak térdből lefűrészelné a lábát – Gyurcsánynak combtőből.

De hogy ez a nép ennyire bamba, az azért mindig meglep.

Ezermilliárdokat lopnak el, szórnak szélbe ostoba hobbikra, tolnak a vazallusok zsebébe, gátlástalanul

urizálnak, dzsentroid allűrjeikre költenek, a sok éhes, nyomorgó szerencsétlen meg áhítattal bámulja őpofátlanságát és rablóbandáját.

Mintha el lenne varázsolva ez a nép, mely egykor jó humorral, erős kritikai érzékkel szemlélte a hatalom süketeléseit, ma meg úgy mennek ez után a kókler után, mintha maga a megváltó lenne.

Vagy hallgatnak.

Ezt valószínűleg keleti bölcsességből teszi ez az – Orbán szerint - európai jövevénynép, melynek vezetője indiai bölcsességről tesz tanúbizonyságot napról-napra.

Ő már csak tudja, ő is migráns.

Gyütt-maradtak vagyunk, nincs mit tenni.

:O)))