Azt, hogy önkéntelenül is újraírja Orbán és tolvajbandája mindazt, amiben felnőttek s mindazt, ami ellen felnőttek, mi sem bizonyítja jobban, hogy ismét megszólaltak a francia fővárosban élő jeles magyar értelmiségiek – igen, pont úgy és azon motivációból, mint tették ezt a ’80-as években a kádári elnyomás elleni protestálásként.

Az eset annál is elkeserítőbb, hogy mivé fajult vissza ez az ország, hogy köztük van az a Kende Péter is, aki ’56-ban már keserűen maga mögött hagyta ezt az országot és – igen, emigrált.

Ő a napokban búcsúzott egy interjúval ismét Magyarországtól, mert – mint fogalmazott – „a jelenlegi rezsim regnálása mellett Magyarország egy elveszett ország, ahol senki sem azt, vagy úgy csinálja, amit más körülmények között szeretne, hanem úgy csinálja, ahogy lehet”.

Kende és több jeles értelmiségi az alábbi nyílt levelet írták a magyar kormánypolitika elleni tiltakozásul – valószínűleg maga sem gondolta, hogy mindez újra megtörténhet, bő 30 évvel a szovjet csapatok kivonulása és a rendszerváltás után:

"A párizsi Notre Dame székesegyházat ért katasztrófára a francia közvélemény példátlan egységgel reagált. Az összes politikai párt, minden egyház, társadalmi szervezet a tettre kész szolidaritás hangján szólalt meg.

A külföldi politikusok Putyintól Trumpig együttérzésükről biztosították Franciaország népét, egyet kivéve.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a nagy inkvizítor palástját magára öltve kioktatta Franciaországot, amely szerinte ’megtagadta saját történelmét, megtagadta önmagát, megtagadta saját kereszténységét és hitét’. Valamivel burkoltabb fogalmazással azt is megkockáztatta, hogy a templom leégését a szekularizáció okozta.

Mi, Franciaországban élő magyar értelmiségiek nem találunk elég erős szavakat ennek a gyalázkodásnak a visszautasítására.

Ennek az országnak, amely 63 évvel ezelőtt feltétel nélkül befogadott bennünket, lehetővé tette, hogy befejezzük tanulmányainkat és, hogy választott pályánkon érvényesüljünk. Ha ma egyenlő polgárként élhetünk befogadó hazánkban, éppen annak köszönhetjük, hogy Franciaország hű maradt történelméhez, önmagához, a felvilágosodott humanizmus értékeihez.

Semjén Zsolt személyével nem kívánunk foglalkozni. Egy kormány második embere azonban sohasem beszélhet magánemberként. Tekintsük szavait a kormány hivatalos véleményének? Terjesszük szülőhazánk jó hírét ilyen stílusú és ilyen tartalmú mondatokkal? Ne számítson arra pártjuk és kormányuk, hogy amit a pártállami korszak évtizedeiben nem tettünk, a szégyenteljes hallgatást választjuk!"

Az aláírók:

Karinthy Judit, műfordító

Kende Péter, politikai elemző, az MTA külső tagja

Márton László, író

Nagy Pál, író

Vető Miklós filozófus, az MTA külső tagja

Dr. Wiener Pál, pszichiáter

(forrás: szabadhir.hu)