"Ballib hiszti"/"Senkik vagytok, senkik vagytok, hejj, hejj!"/"Sírnak a Soros-bérencek a kamuegyetemük után"/"A libsik vinnyognak, tehát a kormány valamit nagyon jól csinál."/"Kevesek vagytok a béna tüntikével, a 2006-osok legalább tökös gyerekek voltak."/"Aki nem a nemzeti kormányt támogatja, az hazaáuló, magyargyőlölő. Húzzon el az országból, nem fog senkinek hiányozni."

Ezeket kaptuk az utóbbi nyolc és fél évben. Nagyon sok empátiáról, szociális érzékenységről árulkodó, nemzeti egységet előremozdító, keresztényi megnyilvánulások. Látszik belőlük, mennyire fontosak vagyunk mi a kormánypárti politikusoknak és szavazóiknak, mennyit számít a véleményünk, az életünk.

De kaptunk a másik oldalról is:

"Nyílt levél? Élőlánc? Elhatárolódás? Békés vonulás? Világítós tüncike? Ennek a negyedéért lángokban állna Párizs."

Tényleg ez kellett?

Tényleg odáig kellett jutnunk, hogy az ország fele gyakorlatilag képviselet nélkül maradjon, hiába ment el szavazni? Aki ebben a tényben kételkedik, kérem mondja meg, a fél ország által megszavazott ellenzéki képviselők hány javaslatát fogadta el a Parlament, hány kritikájukra kaptak érdemi választ idén. Egyre sem? Naugye.

Márpedig a kormány dolga, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek az egész ország érdekeit szolgálják. Igen, az egész országét. Ha "a libsik sírnak", az nem azt jelenti, hogy jól kormányoz.

Az ellenzék dolga pedig az, hogy saját választói akaratát képviselje, mert erre kapott felhatalmazást. Éppen ezt kezdik most megvalósítani új eszközöket keresve, mert az eddigiekkel nem mentek semmire, hiszem minden a Fideszé: a közmédia, a médiumok nagy része, az óriásplakátok, és most már az igazság birtokosainak is hiszik magukat. Amit ők hazudnak, az lesz az igazság, abból lesz a kánon.

Rengeteg ember van, akihez csak az általuk kreált hírek jutnak el, rengetegen tőlük függenek minden tekintetben. Csoda, ha mindig nyernek?

Választásokon kell kormányt váltani - mondja sok fideszes. Ugyanezektől a fideszesektől egy teljes együttműködést létrehozó, és a választásokon kényszerből így induló ellenzék is kapná a gúnyos megjegyzéseket, hogy "összefújja a szemetet a szél", meg hogy "összenő, ami összetartozik". Mert az ellenzék akkor jó, ha eszköztelen a parlamentben is, meg máshol is.

Akkor jó, ha jót lehet nevetni rajta. Ha olyan, mintha nem is lenne, vagy nincs is. És szavazói sincsenek. Vagy akkor jó, ha az ellenzék is fideszes. Márpedig az ellenzéki képviselőknek nem az a dolguk, hogy a fidesznek megfeleljenek, hanem az, hogy nekünk. Erre jöttek rá az utóbbi napokban.

Aki nem akar egypártrendszerben (tehát pártállami diktatúrában) élni, az nem gondolhatja, hogy nincs szükség ellenzékre. Aki demokráciában akar élni, annak el kell viselnie, hogy van ellenzék, és a szavazóit próbálja képviselni úgy, ahogy tudja.

A Fidesz is volt ellenzékben, és hallatta hangját. Ugye emlékeztek?

Gondoljatok bele: Milyen eszköze maradt az ellenzéknek, a kormánykritikus civileknek, a szakszervezeteknek, a kizsákmányoltaknak a tiltakozásra, arra, hogy egyáltalán meghallják a hangjukat, észrevegyék őket? Mit tudnak tenni, hogy az ő érdekeiket is figyelembe vegyék a törvényhozásnál, hogy a véleményüket meghallgassa valaki?

 Fémbe marták Simicska örökérvényű meghatározását Orbánról

Amit meg lehetett próbálni békés eszközzel, gondoljátok, nem próbálták meg az elmúlt nyolc évben? Mire mentek vele?

Mi is megtettünk mindent, amit lehetett. Utoljára a CEU-ért tüntettünk békésen a Kossuth téren. Egy olyan egyetemért, amely önfenntartó volt, nem kért semmit az országtól, csak adott neki, mégis mennie kellett. Orbán cinikusan a képébe röhögött azoknak, akik erről kérdezték.

Csodálkoztok, hogy egyszer túlcsordul a pohár? Nem törvényszerű ez inkább egy olyan országban, ahol a miniszterelnök részéről a cinizmus, háborús retorika, az ellenségkeresés, az ünnepi beszédekbe szőtt fenyegetés megszokott, és ő egy személyben dönt már mindenről?

Kórházakat hagy lerohadni, stadionokat épít itthon és külföldön, hajléktalanokat kriminalizál, devizahiteleseket foszt ki, és sorolhatnám.

Most sokan kétségbeesve osztják meg a hírt:

A Kossuth téren a tüntetők megrongáltak három szánkót, amelyeket a rászoruló gyerekeknek szánt a kormány. Néhány padot és kukát is felgyújtottak a tüntetés után a városban.

Mutatok egy régebbi hírt:

2010-ben a vörösiszap-katasztrófa után a Nyílt Társadalom Alapítvány (OSF) 1 millió dolláros segítséget ajánlott fel, és Soros György alapító személyesen egyezett meg Orbán Viktor miniszterelnökkel arról, hogy a pénz a magyar államon keresztül jut el a károsultakhoz. A kormány a Kármentő Alap forrását – ami kb. 2 milliárd forint volt, a három település fejlesztésére és más kiadásokra fordította, és 3 év alatt költötte el. A károsultak nem kaptak belőle.

A különbség az, hogy előbbit a libsi sorosista csürhe tette, utóbbit pedig a népnemzeti, keresztényi, polgári, tévedhetetlen és taplig becsületes kormány. És ez csak egy azok közül, amiket tettek. A tüntetők összes bűne pár sorban felsorolható, párszázezer forintból, Mészáros Lőrinc egy napi jövedelméből bőven helyrehozható. Igen, volt egy kis hangoskodás, forgalomakadályozás is. Ez ezzel jár, bocs mindenkitől.

Európai értékeket szem előtt tartó békés tüntető vagyok, aki utálja az erőszakot, de ebben az esetben már nem tudom jó szívvel elítélni - csak akkor, ha személyek ellen irányul. És még mielőtt valaki rám dobna egy követ, olvassa el ezt az idézetet, aztán keresse ki a neten, hogy ki mondta 2007-ben:

"Most nekünk kell döntetnünk, mert a mi kórházaink, a mi egészségünk, a mi családunk, a mi gyermekeink tanulása, a mi hazánk földje forog kockán. Mi megtettük, amit a demokratikus ellenzék megtehet. Világossá tettük, a népnek joga van elkergetnie a kormányt egy demokráciában is, ha az a népakarat ellenében kormányoz, ha az emberek létérdekét veszélyezteti."

Itt egy másik idézet 1998-ból: „Soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.”

És még egy 1988-ból:

„Az a politikai rendszer, ami nem hajlandó tárgyalni, nem hajlandó a társadalom megszerveződő erőivel tárgyalni, az csak önmagának tehet szemrehányást később, amikor rálőnek. Csak magának! És nem a lövöldözőket kell, hogy terhelje a felelősség, hanem azokat, akik nem voltak hajlandóak a békés szándékúakkal tárgyalni. Elismerni azokat, és működni hagyni. Erről van itt szó. A felelősség őket terheli. Elzárkóznak a párbeszédtől, lehetetlenné teszik azt, hogy azokat az indulatokat, amik felgyülemlenek ebben a társadalomban, normális, civil polgár módjára, szerveződve levezessék. Ezt teszik lehetetlenné. Aztán amikor majd kergetik őket az utcákon, azt fogják mondani, hogy akik kergetik őket, azokat terheli a felelősség. Egy nagy fenét! Őket terheli, akik belekényszerítik az embereket, hogy csak elkergetni lehessen őket.”

Ne aggódjatok, nem akarunk belelőni senkibe. Ezek nem a mi szavaink.