Nagyon nehezen szántam el magam a kiköltözésre, rengeteget sírtam, tépelődtem. Aztán úgy döntöttem, hogy nem mondhatok nemet valamire, amit nem is próbáltam ki, hát felkerekedtünk a férjemmel. Azzal a felkiáltással indultunk el, hogy haza mindig lehet jönni, tehát szerencse fel! Nem szívesen hagytam itthon a családomat, a barátaimat, és őszintén szólva a hideg éghajlat sem volt különösebben csábító. Azért céloztuk meg Norvégiát, mert a férjemnek több barátja is él skandináv országokban, és nagyon jókat meséltek. Plusz mindketten jól beszélünk angolul, azt gondoltuk, nem lesznek nyelvi nehézségeink, hiszen ott szinte mindenki tud angolul.

Itthon teljesen kilátástalan volt minden

Nagyon rossz időszakon mentünk keresztül itthon, nekem a kiutazásunk előtti egy évben egyáltalán nem volt munkám. Két diplomám van, de hiába pályáztam, nem kaptam állást sehol sem. Angolul tárgyalási szinten beszélek, de még ez sem segített. Gyakorlatilag a lakásunkat sem tudtuk fenntartani ketten, mert nem kerestünk eleget hozzá. A férjemnek is alig akadt munkája, örültünk, ha be tudtunk vásárolni. Rengeteget gyötrődtem: vajon tényleg nem vagyok jó semmire? Azt hiszem, kreatív és értelmes ember vagyok, negyvenévesen abszolút aktív, sosem voltam lusta. Sokáig nem értettem, miért nem kellek mégse. Pályáztam árufeltöltőnek egy multihoz, ott meg túlképzett voltam. Aztán rájöttem, hogy nem én tehetek erről, ilyen országban élünk. Viszont nem akartam így élni, hát léptünk. És jól döntöttünk! /…/

Itt alanyi jogon emberszámba vesznek

Amikor bejelentkeztem a munkaügyi központba, akkor egészen megdöbbentem. Nem túlzok, de úgy viselkedtek velem, mintha egész életükben arra vártak volna az ott dolgozók, hogy nekem segíthessenek. Azonnal találtak három olyan helyet is, ahol a végzettségem alapján dolgozhatok, csak egy kicsit a norvégra kell rágyúrnom. Azóta is bombáznak a jobbnál jobb állásajánlatokkal, és szemernyi kétségem sincs afelől, hogy hamarosan lesz álommunkám. Megdöbbentő az emberek hozzáállása: mindenki kedves itt és segíteni akar. Nem egy hülye, haszontalan bevándorlónak néznek, hanem egy olyan embernek, aki értékes, és jó, hogy itt akar élni.

Anyagilag simán kijövünk

Megszűnt a kuporgatás is, mert a férjemnek van egy állandó munkahelye, simán berendeztük a lakásunkat, és a jövő hónapban veszünk egy autót is.

(A történet további részét a nlcafe.hu oldalán olvashatják)