Mostanra a négy magyar klubcsapatból három már be is fejezte az idei európai kupaszezont. Az Újpest, a Fradi és a Honvéd gyorsan kiesett, a Videoton mehet még egy kört.

Hogy ez milyen kevés, jelzi, hogy például a dánoknak még mind a négy csapata versenyben van, a szlovákoknak még három, de két csapata maradt a futballban jelentéktelen Örményországnak, Luxemburgnak és Litvániának is.

A Felcsút Prágában túrázó fiataljai közül a 14 éven aluliak és a 15 éven aluliak egyaránt 4:0-ra, a 16 éven aluliak pedig 5:0-ra kaptak ki a hasonló korú cseh csapatoktól. Ennyi év után már letagadhatatlan, hogy a felcsúti kísérlet totális kudarc. Orbán hiába lopja, lopatja a saját stadionjába és korszerű edzőpályáira-, termeibe a magyarok keserves munkával megtermelt adóforintjait, a magyar foci végképp a darabjaira hullott.

Nemzetközi mércével harmadrangú klubcsapatok, komikusan ügyetlen, az élvonaltól beláthatatlan távolságra lévő, viszont tejben-vajban fürdetett focisták – ez ennek a bűnténysorozatnak a felmutatható hozadéka. Mivelhogy ez is bűntény, hiszen ezt a teljesítményt egyetlen fillér és egyetlen új stadion nélkül is el lehetne érni. A horvát foci a töredékét nem kapja, mint a magyar, a stadionjaik régiek, kopottak, mégis, láttuk, mit tudnak, hova jutottak.

„Ahol tó van, előbb-utóbb békák is lesznek”, ezzel indokolta Orbán, hogy miért kellenek új stadionok, csakhogy mérgezett vízben kihal az élet. Márpedig a magyar közélet, benne a focival, ciánnal teli hordó, amely már semmilyen teljesítményt nem vár el, így nem is fog kapni. Megdöbbentő volt látni, ahogy Ferencváros szurkolói a játékosokkal közösen elénekelték a himnuszt, miután csapatuk a saját stadionjukban vereséggel felérő döntetlen ért el egy gyengécske izraeli klub ellen. A visszavágón Tel Avivban aztán ki is estek.

A magyaroknak már bármi jó, nincs többé elvárás, teljesítménykényszer. Az emberek nem bánnak Magyarországba belehalni, beleőrülni, a rájuk telepedő zsarnokok helyett egymást ölni.

Miként az Újpestnek a Sevilla elleni megsemmisítő kupaveresége után az Index beszámolt róla – előbb idegenben négy, aztán itthon három gólt kaptunk egy rúgott ellenében : „Mindez nem akadályozta meg a hazai csapatot abban, hogy tiszteletkört menjen a közönséget tapsolva a stadionban, az pedig viszonzásként felállva tapsolta őket. A játékosok autogramokat osztogattak, szelfizgettek a publikummal.” A csapat külföldi edzője pedig így nyilatkozott: "Az ilyen meccsekért dolgozol, az ilyen meccsekért élsz".

Ez van, egy külföldi fél év után hozzánk rohad, a magyar emésztőgödör mindent elemészt – álmokat, terveket, reményt. Korábban csak az Andorra-szintű csapatok örültek egyetlen rúgott gólnak, de mára itt mindenki elfogadta az ország teljes jelentéktelenségét.

Ez Orbán egyetlen, annál nagyobb sikere.