Emlékszik még rá, miniszter úr? Ha esetleg - velem ellentétben - már elfelejtette, hogy milyen mocskos, alpári és vulgáris támadásokat volt kénytelen elszenvedni a Momentum politikusa az Önök gátlástalan sajtóhiénáitól, akkor, javaslom, kérdezze meg a kedves feleségét, aki, ha a hírek igazak, az Önök egyik olyan propagandamédiájának a munkatársa, mely élen jár az ellenzéki személyiségek magánélethez fűződő jogának megsértésében. A propagandamédia, mely a feleségét foglalkoztatja, annak idején még "exkluzív felvételeket" is közölt a szertartásról, ilyeneket az Ön esküvőjéről még nem láttunk. (Mondjuk, engem speciel nem is érdekelne.)

Miniszter úr!

Önöknek olyan mértékben van joguk megkövetelni a magánélethez fűződő joguk tiszteletben tartását, amilyen mértékben Önök is tiszteletben tartják az Önökkel szemben állók magánélethez fűződő jogát. Vagyis nagyjából sajnos semennyire.

Végül hadd emlékeztessem a főnöke szavaira: "Aki kárdot ránt, az kard által vész el." A kardot Önök rántották ki, amikor úgy döntöttek, hogy a kisebbség jogait is tiszteletben tartó, a kormányzati hatalmat a fékek és ellensúlyok rendszere által korlátozni képes parlamentáris jogállam helyett a korlátlan kormányzati hatalmat és a parlamenti többség zsarnokságát megvalósító, úgynevezett "illiberális jogállamot" építenek ki. Ez volt a kardrántás pillanata, miniszter úr.

Majd miután Önök - remélhetőleg minél előbb - eltűnnek a színről, építünk magunknak egy olyan boldog és tisztességes országot, melyben a magánélethez való jog mindenki tekintetében valóban szent lesz és sérthetetlen. Önök azonban egész egyszerűen alkatilag alkalmatlanok a jogegyenlőségre, Önök olyan különleges anyagból gyúrt emberek, akik valami kóros elváltozás folytán csak a privilegizált helyzetet képesek elviselni.

Amúgy a házasságához sok boldogságot kívánok.