Azért, mert a magyar politikusok túlnyomó része egész egyszerűen gyáva. Mint a nyúl. Nem akarnak vitázni, mert ott hibázni lehet. Méghozzá jóvátehetetlenül. A vitát nem lehet letiltatni, mint egy interjút. Ott marad örökre. Visszanézhető, visszahallgatható.

A legtöbb magyar politikus úgy retteg az élő, közönség előtti vitától, mint ördög a szentelt víztől. Hát hogyne. Hiszen jöhet egy vád, egy kérdés, egy tény, amitől a kamerák, és a figyelő tekintetek kereszttűzében egyszerre csak lefagynak. „Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik”.

Viszont a választópolgároknak alapvető politikai joguk, hogy megismerjék mindazokat, akik valamely poszt elnyeréséért kérik tőlük a bizalmukat, és a szavazatukat. Éppen ezért ildomos volna törvényben kötelezni a választási kampányban egy nyilvános vitára a jelölteket. Minden jelöltet.

Legyen az önkormányzati képviselő-jelölt, polgármester-jelölt, országgyűlési képviselő-jelölt, vagy főpolgármester-jelölt. És igen, miniszterelnök-jelölt is. Aki gyáva ahhoz, hogy kiálljon egy vitára, az ne legyen politikus. Ahogy a mondás tartja: „Aki nem bírja a meleget, az ne menjen a napra”.  Főleg, ha vaj van a füle mögött.

Vég Edvárd