Nyilván az etikett, de mégis. Kedves humorral szólt, s voltak a hazáról (akkor jónak tűnő) elképzelései.

Mindez sajnos már a múltté (tán akkor is csak a politikai szerepjáték része volt, de - volt.) Ha e beszélgetéseket most összehasonlítom a körülbelül annyi idős Magyar Péter előadásaival, interjúival, beszélgetéseivel, vitáival - bizony, Orbán toronymagasan volt az új fiatalember felett!

Volt a fejében ezer fontos dolog, számok, adatok, trendek, melyeket a vita fontos pontjain elő tudott rántani, többek közt volt egy víziója az országról - lehet vitatkozni, jó-e, rossz-e -... intelligens volt és kultúrált. Pártja politikai, gazdasági programjával tisztában volt, azokat meggyőzően, pontos érvekkel képviselte - sajnálom, hogy így alakult az élete, életünk, rossz ez mindnyájunknak. - Evvel szemben Magyar Péter (csak annyit írok, hogy ne bántsak meg senkit) egy üres edény. Nincs benne érték, rend, mindent a támogatóinak kell(ene) beletölteni.

„Azt képviselem, amit ti akartok! Mondjátok meg, mi legyen!"  Üres forma, amivel hódít. Minőségi barátai lemaradtak a töltögetéssel - így nem tudom elhinni, hogy Péter kompetensebb lenne, mint Viktor. Ennek semmi tanújelét nem adja az új pártvezető. Kommunikáció, propaganda, amihez ért.  

Szegény, szegény Magyarország! A tehetséges gellert kapott, az új jelentkező meg alulról kapargatja a színvonalat. Hol a csapat, amely összerakná? Párt, program, megoldási tervek - mindehelyett újra séta lesz a hazában, körbe-körbe. "Mosoly-túra" - Visszatérve eredeti témámhoz, ennyi idő után látni, hallani a fiatal Orbánt... hát... üdítő volt. Szomorú, de a mai helyzettel összevetve is - üdítő. Jajj…

(Látom, sokan félreértik - nem a mai Viktorról beszélek!... de a mai Péterről.)