Ferenc nappal keres búvóhelyet egy kis alvásra, mert az éjszakái soha sincsenek biztonságban. Miskolcon sok a nagy mellényes duhaj, garázda fiatal, aki csak úgy nekimegy Ferinek. Megüti, majd tovább megy. Elégedetten. Feri, mint mondja megszokta. Rá se ránt. Megbékélt a sorsával, számára természetes, hogy vannak köztünk olyanok, akik a gyengébbeket, az elesetteket bokszzsáknak tekintik. Lelkük rajta. Feri viszont még egy kést se tarthat, mert igazoltatásnál rögtön előállítják. Három napig ült a fogdában, mert nem volt személyi igazolványa. Ellopták vagy elrabolták tőle, pénze meg nem volt az újra. Tudom, ma már ingyen kaphat másikat.

Kedves Anita ott Miskolcon a Petneházi utca környékén, ahogyan hallom, önnek is ellopták a tárcáját a vásári forgatagban. Odalett a pénze. Az üres, eldobott tárcát a fontos irataival éppen Feri találta meg. Jobb dolga nem lévén, pechére elvitte Önnek a lakására és minden kérés nélkül átadta. Gondolván ezzel a gesztussal sok időt fáradtságot megtakarít. Nem kell az okmányirodába mennie az új igazolványok kiváltásáért.

S mi volt a köszönet? A hála?  Feri nem várt ilyet. Edzett fickó, az élet korán megacélozta.  Csak úgy átnyújtotta a talált tárgyat Önnek. S erre kedves Anita maga annyit mondott, takarodj, majd’ szájon vágta a fiút. Bátor asszonyka lehet. Feri feje aznap zsibbadt. Gondolta elmegy a rendőrségre és feljelenti Önt. Ám mégse tette. Tudja jól, ki hisz egy csövesnek, egy szakadt hajléktalannak. Mire kimagyarázza magát, addig már meg is bilincselték. Mert nálunk ez a módi.

Kedves Anita, van-e Önnek lelkiismerete..? Tudja-e, hogy mit jelent ez a szó?  Ha igen szólaljon már meg, gondolja újra, hogy mit tett és ha a lelke ezt mégse viselné el, tegye helyre, jóvá ezt a szörnyű tettét.

Kimondom: ha tudnám a címét is – Feri nem akarta megmondani – magam jelenteném fel. Garázdálkodni ugyanis még annak sem szabad, akinek napi 24 órában fedél van a feje felett.

(szantograf.hu)