Csak a nép, a nemzet érdeke – ez lebeg a szemük előtt.

Ezért mondhatta a kambodzsai diktátor, Pol Pot is tiszta lelkiismerettel úgy kétmillió ember, a lakosság egynegyede meggyilkolása után: „Mindent, amit tettem, a népemért tettem.” Akárcsak a jelenben Venezuela elhunyt diktátora, aki addig formálta új, antikapitalista modellállamát, amíg ki nem ürültek az üzletek, s az ország a csőd szélére nem került. Állítólag ő is jót akart, mégsem sikerült neki.

Ahogy Orbánnak sem.

Pedig mi lehet rossz egy munkaalapú, illiberális, egyre keményebben centralizált társadalomban? Talán nem egy szép gondolat az övé? Nem ordít róla, hogy kitalálója tele van jó szándékkal? Hogy tényleg nagyon szeretné, ha utolérnénk a sógorokat? Igaz, azok mindent pont fordítva csinálnak, viszont az ő kancellárjaikban biztosan sokkal kevesebb a jó szándék.

Tényleg, mivel mérni a miniszterelnöki jó szándékot? Vagy elég csak feltételezni? Illemből, megszokásból, esetleg gyávaságból, érdekből, korlátoltságból?

Ám legyen.

Vajon jó szándék-e, mondjuk az, hogy a magyar állam többé nem tekinti kötelességének egy egész életében dolgozó, járulékot fizető idős ember ellátását, és helyette minden költséget az utódokra hárít? És az jó szándék-e, hogy a „társadalombiztosítás” kifejezés kikerült az alkotmányból, többé tehát senkinek nem jár alanyi jogon az állami nyugdíj.

Kegy lett. Adható. Megvonható.

Na és az ellenzéki lappiac módszeres tönkretétele állami eszközökkel, az vajon miféle szándék?  Orbán csupa szív kormányzásának ellenzéki szószólói ilyenkor csak motyognak: hát, igen, mi sem értjük, miért csinálja ezt a Viktor. Pedig érthetnék, mert Viktornak a nyugdíjmegtakarítások zsarolással és megtévesztéssel egybekötött elrablása óta nem volt egyetlen jó szándékú döntése sem. Volt viszont több száz gonosz és ártó.

És valamennyi egyetlen célt szolgált.

Ahhoz, hogy ők minél tovább és szabadabban fosztogathassanak, muszáj biztosítaniuk, hogy te ezt minél kevésbé ellenezhesd. Ne legyen tehát sajtód, hogy ne tárhasd fel a bűntetteiket, ne népszavazhass, csak amiről ők akarják, ne juthass információhoz, hogy ne tudd, mire költik a pénzed, törvényes sztrájkkal ne béníthasd meg a rohadó államapparátusukat, jogorvoslatért ne fordulhass sehova, mert mindenütt az ő megvett embereik ülnek…

Tényleg mennyi jó szándék!

De ami teljes siker a diktátornak, az teljes kudarc az országnak.

Még a sport is kudarc, pedig az a diktatúrák sikerágazata, de neki még ez se jött össze, hiába önti bele a pénzt. Mert a rendszere már annyira rohadt és becstelen, hogy a tisztességeseket és tehetségeseket mint idegen testet mindenhonnan kilöki magából, így a sport mechanizmusából is.

És mégis, még nála is vannak ártalmasabbak.

Azok, akik szerint jót akar.

Bruck András