Most mégis úgy érezte, hogy az alábbi egyértelműen kétértelmű kiáltvánnyal buzdít egyszerre hidegen s melegen a torkából. Tán nem kellett volna – ki-ki döntse el maga.

„Nem babra megy a játék! Láttam Irakban, hogy milyen súlyos következményei lehetnek egy – egy döntésnek! Néhány száz fiatalnak a kezébe, idegen hatalmak nem csak számítógépet, hanem pénzt, szép fehér Toyota terepjárokat és éles lőfegyvereket adtak, és ők elkezdtek tüntetni a kormány ellen, akárcsak 100 évvel ezelőtt Leninék!

A számítások akkor is, most Irakban is bejöttek, a biológiai fegyver hihetetlen eredményességgel néhány hónap alatt megszülte az Iszlám Államot! Sajnos a politika nagymesterei kezéből a sok egyszerű, felfegyverzett ember kicsúszott, és tömegmészárlások, kimondhatatlan pusztítások által egy virágzó országot középkori nyomorba taszítottak!

Akik a fegyvereiket eladták vagy a politikai céljaikat megvalósították, azok jól jártak, az eszköz-emberek nagyrésze már a tömegsírokban van, s akik megmaradtak, azok szülőföldjeiken nyomoroghatnak, testi, lelki sebeikre kereshetik a gyógyulást!

Végtelenül szomorú forgatókönyv! Természetesen ki az erdőben jár, kell, az tudja, hogy prédára leső vadak is vannak a térségben, ezért vigyázzon magára!

Hiszem, hogy ezek a prédára leső aljas emberek nem erősebbek, mint a jó szándék mely mindannyiunk szívét mozgatja, ezért én azért imádkozom, hogy a józan emberi megfontolás, a higgadt, lépésről-lépésre való haladás jellemezze életünket! Imádkozom, hogy politikai kalandoroknak a kezébe ne játsszák át Európa, Magyarország, Románia vezetését a választási urnához járuló állampolgárok!

Ha a választásnál a gyűlölet, a harag dönt helyetted, akkor a gonosz lélek döntött! Ha a bölcs, nyugodt mérlegeléssel kiválasztott lehető legmegbízhatóbb politikai partner mellett döntesz, akkor emberhez méltó döntést hoztál! Egy térség, egy egész ország nem hazárdírozhat, nem adhatunk közösen magunk felett hatalmat olyanoknak, akik nem merik felvállalni arcukat, akik másokat rágalmazva, bábokat taszigálva akarnak hatalomra jutni!

A józan ész erejében bízva.

Csaba T.”