Egyrészt szeretem az állandó jelzőket: „üzletember”. Az állandó jelző a név mellé rendelve a név viselőjének legfontosabb, legjellemzőbb tulajdonságát, vonását hivatott kifejezni (pl. leleményes Odüsszeusz etc.)

Persze előfordul olyan is, amikor az állandó jelző – komikus vagy ironikus okokból, avagy eufemisztikus szándékból, netán diktátumként etc. – szöges ellentétben áll az igazsággal, a jelző viselőjével, s pont valami mást kíván elmondani.

Sztálin, a „nép atyja” állandó jelző a saját népét tömeggyilkosként lemészároló alakra kifejezetten undorító. VIII. Henrik, mint Fidei Defensor (a hit védelmezője – még X. Leó pápa adományozta neki) meglehetősen bizarr arra az alakra, aki a pápaságtól szakadt el, s aki nagyüzemben végeztette ki a feleségeit és a barátait; a tömeggyilkosságokat végrehajtó Kim Ir Szent, aki súlyos éhínségekért felel, internálásokért, halálra kínoztatásokért, kedves vezetőként emlegetni maga a perverzió. Vagy mennyire kifejező az Állatfarm nagy és félelmetes berkshire-i kan disznójának, Napóleonnak a neve mellett az elvtárs szócska.  

Nos, ezekhez képest gondolom kimondottan viccesnek vagy ironikusnak Tiborcz neve mellett az „üzletember” megnevezést, amely inkább ellentéte, semmint kiegészítője a név hordozójának, s a név hordozója által szakmányban végzett valós (és egyáltalán nem üzleti) tevékenységnek.

És mint olvasható, Tiborcz István „üzletember” az értékmentésről és az értékteremtésről fog beszélni. Ez viszont pont olyan, mintha Veronica Francót, a XVI. századi hírhedt velencei kurtizánt kérdezték volna a szüzességről, továbbá arról, hogy milyen Krisztus jegyesének lenni.

Vagy inkább mégsem lenne pont olyan, ugyanis Veronica Franco nemcsak ősi mesterségéről, hanem roppant műveltségéről is nevezetes volt.