![]() |
|
![]() |
|
Tweet |
|
|
![]() |
|
Sok mindent nem értek, speciel most az alábbiakat: vannak, akik Andy Vajnából nemzeti hőst farigcsálnak, a magyar népmesei hagyomány Mátyás királyát, az álruhás pénz- és igazságosztót, fehér (na, jó, nem fehér, hanem holló-fekete) lovon érkező igazságbajnokot, az ország perszonifikálódott vizualitását, a Kárpát-medence tévedhetetlenül pontos ízlésű kultúrharcosát, vagy a legbátrabb magyart, miként ezt a magyar miniszterelnök revelatív felismerésének köszönhetjük.
Szóval – ha jól tudom – Vajna nem a saját zsebéből finanszírozta az alkotást, hanem közpénzből. Márpedig, ha ez így van, jó lenne tudni, hogy egészen pontosan mit, mennyit és mihez képest kapott a film. A mihez képest különösen fontos, mert a kockás bevásárló kocsit maga után húzó nagymamának az emlegetett pénz kimondhatatlanul hatalmas, de valójában a többi alkotáshoz és nyerteshez képest kéne tisztában lenni azzal, mi mennyi?
Aztán azt is jó lenne tudni, ki ez a Vajna? Mert azt tudom róla, hogy egy parókakészítőből lett producer, akihez olyan filmek kötődnek, mint például a Rambo, a Terminátor vagy az Evita, de ezek a filmek – legalábbis számomra – még nem jelentenek garanciát Andy Vajna ízlésére, vizualitására, kulturáltságára és arra, hogy ő legyen a mai magyar kultúra egyik megkerülhetetlen és mindenható bástyája.
Azt is tudom róla, hogy roppant adókedvezményeket élvező többszörös kaszinótulajdonos, barátja Habony és Baán László, s immár az is ismert, hogy Magyarország legbátrabb embere, ám fogalmam sincs, hogy végzi a munkáját. Jó lenne tudni, igaz-e, hogy tényleg visszatartott pénzeket, s tényleg csak bukást jósolt ennek a filmnek, mert ha ez igaz, legalábbis a vizualitása enyhén megkérdőjelezhetővé válik, ami nem kimondott előny a magyar film támogatásáért és stratégiájáért felelős kormánybiztos esetében. Amúgy pedig jó lenne tisztában lenni azzal, van-e valamilyen (bármilyen) kötelezettsége a Filmalapnak elsőfilmes rendező esetében vagy nincs?
Mi, szimpla állampolgárok persze nem vagyunk olyan bátrak, mint Andy Vajna. Akadnak filmesek, akik szeretnének még forgatni ebben az életben, ezért inkább csöndben vannak (félreértéseket elkerülendő: kénytelen vagyok megérteni őket), pedig biztos, hogy fontos információkkal szolgálhatnának, de ma – és ebben a miniszterelnöknek igaza van – emberfeletti bátorságra van szükség ahhoz, hogy Magyarországon valaki művészként vagy tudósként kívánjon teljesíteni. (Összehasonlíthatatlanul könnyebb a gázszerelőknek, a díszkivilágítóknak, az egyedül pályázó rektorjelölteknek, a doktori disszertációjukat másokkal megírató, plagizáló, ám azóta is köztiszteletnek örvendő elnököknek, a hirtelenjében egyetemi professzorokká avanzsáló kézilabda edzőknek és persze az ember lányának.)
És belátom: mi, filozófusok is gyáva, meghunyászkodott népség vagyunk, különösen azóta, hogy a hatalom pár gané feljelentőt, néhány szarházi újságírót és elkötelezett keretlegény-kollégát felhasználva megkísérelt ellehetetleníteni bennünket. De mi, gyáva népség is szeretjük, ha a hatalmasok és bátrak leülnek közénk, s akár az Odüsszeiában, mesélnek, mesélnek, mi meg csak tátott szájjal hallgatjuk sokat látott héroszainkat.
Miért nem beszélünk tehát őszintén és nyíltan a fentiekről, elébe menve a sok felesleges találgatásnak? Hátha tanulunk ezekből a mesékből. Például hősiességet és csak Andy Vajna bátorságához mérhető rettenthetetlenséget. |
|
|
|