Vajon megillet-e egy életveszélyes testi sértésért másodfokon is elítélt embert a nyilvánosság előtti védekezés lehetősége és megteheti-e a csatorna, hogy ennek fórumot biztosítson, ráadásul meglehetősen elfogult, a vádlottal empatikus felvezetéssel? Elfogult, hiszen Benével kapcsolatban már a műsorajánló is csupa olyan dolgot hangsúlyoz, aminek semmi köze a bűnösségéhez.

„A legbestiálisabb szerelmi bosszúnak tartott támadásért ítélték 9 évre a férfit, de az ügynek még nincs vége! A hívő, nagycsaládos, egykor sikeres orvos, az igazságszolgáltatás áldozatának tartja magát.”

Belemehetnénk most abba, hogy természetesen a Kékfényes szerepeltetés mögött már most rengetegen Bene rokoni kapcsolatait sejtik, de fontosabbnak tűnik arról beszélni, hogy egy ilyen szerepeltetés mennyire veszélyes és káros társadalmi üzenetet hordoz és még ennél is fontosabb, hogy milyen érzékenységet sért egy ilyen adás, akár önmagában, a vádlottat mentegető felkonf nélkül is. Ráadásul felmerül a bűnpártolás is.

A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene oldal posztja alatt egy kommentelő sokak érzéseit fogalmazta meg: „Sosem kívántam megismerni. Sosem tekintettem közellenségnek. Szörnyű amit tett, bízom az igazságszolgáltatásban, bár a 9 év nevetségesen alacsony. Pont elég amit a bíróságon elmond, nem fogom nézni, egy szavára sem vagyok kíváncsi.” 

És itt az egyik lényegi pont; a jogot nem ismerő emberek igazságérzetét már eleve kikezdte a 9 évre súlyosított ítélet, amit a bestiális tetthez képest aránytalanul kevésnek éreztek. Mivel a Kúriát feltehetően nemigen fogja befolyásolni, hogy mit mond Bene a Kékfényben, ez a műsor bizony nem szól másról, mint a társadalom manipulatív elbizonytalanításáról azon a csatornán, ami a közmédia részeként minden magyar háztartásban elérhető. Bene megszólaltatása egyszerű provokáció, ami talán csak egy kétségbeesett ember csapkodása, aki küzd, mint malac a jégen, tőle nem is várna mást az ember. De itt van a csatorna, amelyik magasról tesz a nézők érzékenységére, az áldozat(ok) méltóságára, csak megy, mint a barom, lelkiismeretlenül. Egy áldozathibáztatásra eleve hajlamos országban, ahol újfent elkaszálták az isztambuli egyezmény ratifikálását.

Hogy Renner Erika mit érzett, amikor meglátta a műsorajánlót, tudom, mert elmondta nekem. „Végtelenül szomorú és rossz üzenet. Nekem ez borzalmas, de az már mindegy, én már 4 éve ebben a borzalomban élem a mindennapjaimat. Hol így, hol úgy. De, hogy ennek mi az üzenete? Mi az értelme?” Vajon felmerült a csatornánál, hogy mit fognak érezni a hasonló bűncselekmények áldozatai és hozzátartozóik? A nemesgörzsönyi hentes lesz a következő interjúalany? Késő már visszakozni, a kár megtörtént, de még mindig lehet(ett volna) úgy dönteni, hogy ez a végtelenül etikátlan műsor nem mehet adásba. Bocsánatkérés nem kell, azt már a kutya sem hinné el.

(Mérő Vera – anemaznem.blog)