2013 májusában orosz tudósok szokatlanul jó állapotban levő mamut-tetemet találtak egy távoli szibériai szigetecskén. A jégtömb olyan kitűnően konzerválta az állatot, hogy a kutatók még friss vért is találtak izomszöveteiben. A további vizsgálatok kimutatták, hogy a 2,5 méter magas nőstény nagyjából ötven éves korában pusztult el, nyolcszor volt vemhes, halálát pedig az okozta, hogy a tőzegláp fogságába esett, így kisebb ragadozók prédájává vált.
Az önmagában is értékes lelet a génsebészek fantáziáját is megmozgatta, hiszen ha ép sejtmagokat nyernek a mamut testéből, akár klónozni is lehetne. Persze az eljárás akár évekbe is beletelhet, de jó esély van arra, hogy a Buttercupnak elnevezett nőstény utódait akár állatkertben is megcsodálhassák majd a kíváncsiak. A dél koreai Sooam, egy biotechnológiai eljárásokat fejlesztő cég munkatársai jó minőségű szövetmintákat vittek haza a Szibériában felboncolt állatból abban a reményben, hogy ha elegendő mennyiségű ép DNS-t találnak, sikerül nekik a tudományos bravúr.
A klónozás terén kimagasló eredményeket elért csapat munkához is látott, kilátásaik is jók, az ügy azonban hatalmas vitákat kavart - számol be róla az
Independent.
Amellett a régóta vitatott kérdés mellett ugyanis, hogy etikus dolog-e élőlényt klónozni, „feltámasztani” egy tízezer éve kihalt faj képviselőit anélkül, hogy az akkori környezeti feltételeket is biztosítani tudnák neki, fontos környezetvédelmi szempontok is felmerülnek.
A mamut-embriót ugyanis legvalószínűbben az ázsiai elefánt tudná kihordani, ennek a genetikai struktúrája, mérete hasonlít leginkább a gyapjas ormányosokéra. Ez pedig azt jelentené, hogy sok-sok ázsiai elefántot kellene alávetni a stresszes, hosszadalmas és veszélyes kísérletsorozatnak, amelynek végén jó esetben megszületik egyetlen kis mamut. Ezeket az elefántokat fogságban kellene tartani, különféle vizsgálatoknak majd mesterséges megtermékenyítésnek kellene alávetni, ki kéne tenni őket a 22 hónapos vemhesség megpróbáltatásainak, amelynek végén nem is biztos, hogy életképes utódokat szülnének. Vagy amennyiben igen, szintén nem tudni, árt-e a leendő elefántmamáknak az, ha megszülnek és felnevelnek egy mamut-csemetét.
Dr. Torri Herridge, a londoni Természettudományi Múzeum paleobiológusa azon a véleményen van, hogy egyetlen mamut-lelet sem ér annyit, hogy élő, és már így is kihalás-veszélyben levő elefántok életét kockáztassák. Dr. Hwang, a koreai csapat egyik vezető tudósa azonban hajthatatlan és legfeljebb a kockázatok mérsékléséről hajlandó tárgyalni. „Akár klónozással, akár génsebészeti eljárás révén hozzuk is vissza a mamutot az életbe, több éves projektről van szó. Csak reménykedhetünk abban, hogy még a mi generációnk sort keríthet rá” - igyekezett csillapítani a kedélyeket.
kiss
