Hogy 13,4 milliárdért építhesse meg a püspök úr a stadionját, s tegye mindezt azt követően, hogy 2,1 milliárdos uniós és állami támogatásból már volt szerencséje felhúzni a szegedi Dóm (Magyarok Nagyasszonya székesegyház) alá odavizionált luxuséttermét, s amely munkálatok során pótolhatatlan régészeti leletek, a város legkorábbi egyházi maradványai semmisültek ugyan meg, de mindezért cserébe, a püspök kényes és rendkívül kifinomult kulináris ízlésének hála, kizárólag az Adriáról érkezett halakat kóstolgathat a telt bugyellárissal megtérő zarándok a Katedrális nevű luxusétteremben.

Egyszer szívesen elmesélném a püspöknek, mi a hal szimbolikája a keresztény hagyományban, s mit is jelent az a szó, hogy katedrális.

Aztán itt van Orbán Viktor Svábhegyi Református Egyházközössége, amely éppen most kapott közel tízmilliárdot az államtól, azt követően, hogy az állam 650 millió forintért egyszer már megvásárolta a közösségnek a telket, a több mint hétezer négyzetméternyi terület tulajdonjogával együtt, aztán csurrant-csöppent még nekik az államtól, hol 27 millió, hol 120 millió, hogy módjuk legyen befejezni az építkezéseket.

Szóval ha csak ezeket a legújabb híreket végiggondolja az ember, miközben a szegényekről, hajléktalanokról, idősekről és betegekről gondoskodó Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget a miniszterelnök szabad keresztényi lelkületéből fakadó személyes bosszújának és gyűlöletének NER- és maffiózó-logikus következményeként államilag épp kifosztják, s működését ellehetetlenítik, szóval, ha mindezt józan fejjel végiggondolja az ember, akkor rögvest megjelenik lelki szemei előtt Máté evangéliuma 19. fejezetének 24. verse, s rögtön tudni fogja, hogy a fent felsoroltak közül ki lehet a teve, akinek könnyebb lesz átmenni a tű fokán, s ki a gazdag, akinek a tű fokán áthaladó tevénél is nehezebb lesz bejutni az Isten országába.

Meg még eszébe juthat az is, hogy hamarosan a háztetőkről fogjuk hallani a miniszterelnököt, s több egyházi vezetőt, ugyanis Jézus a képmutatókról megmondta, hogy „amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni” (Lukács 12,1-3).

És végül az ember eszébe jutnak az apokalipszis lovasai, meg a húszezerszer tízezerre rúgó lovas sereg (Jelenések 9,16), a lovak szájából kicsapó tűz, füst és kénkő (9,18), a végítélet kíméletlen csapásai, a nagy Babilon, minden tisztátalan szellemnek és gyűlöletes állatnak odúja, amint „egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet” (18,10), s ha az embernek akad még némi vizualitása, Dürer lovasait képzeli maga elé, s ha az embernek akad még némi filhallása, aláfestésként hallja Wagner muzsikáját, A walkürök lovaglását, s érzékeli, amint végre bevégeztetett, s „mindenkinek” megfizetnek „tettei szerint” (22,12).

Ámen.