Esetleg civil aktivistaként reggel az ATV-ben, adásba kerülés előtt azt kell végig néznie, hogy Kárász Róbert milyen csillogó szemekkel lapszemlézi a reggeli Magyar Időket. A NER mindent leuralt, gyakorlatilag két lépést nem tudok úgy tenni, hogy ne használjak valamit, amin most vagy az elkövetkező években már „Mészáros Lőrinc” valamely cége gazdagodna.

És akkor most ezek után azt mondjátok nekem, hogy még akkor is erre gondoljak, amikor este leülök meginni egy sört egy stresszes, fárasztó nap után.

Mert igen, sajnos igazatok van, a szórakozóhelyek jelentős része is NER-tulajdonban van, sőt: tovább megyek. Az ember valószínűleg olyan hazai zenei fesztivált sem talál, ahol nem az MVM és az MTVA a fő szponzorok, és ahol a nagyszínpadtól húsz méterre nem a Paks kettőt népszerűsítő kamionba botlasz bele. A legtöbb nagyobb szórakozóhely nettó NER-kompatibilis, az A38-on lemegy a WNTS, de amúgy a hét nagy részén ott forog a Petőfi tévé. Nálunk Szegeden is az egyik legjobban berendezett szegedi kis kocsma is tudtommal egy fideszes úr tulajdonában van, és bár tartottam már ott független diákparlamentes rendezvényt, bizony ezzel a tudattal kell sajnos ott esti csapoltsörömet kortyolgatnom.

Mert erről szól ez az egész ország. Gyakorlatilag ezzel kelünk fekszünk, nem csak a szórakozóhelyeink, eseményeink, fesztiváljaink NER-kompatibilisek, de lassan az egész országra kitehetjük, hogy tulajdonos: Mészáros és Mészáros Kft.

Ne értsetek félre, nagyon klassz, hogy vannak olyan alternatív helyek, mint Pesten az Auróra, vagy nálunk a Grand Café, és tényleg felháborító, ha a hatalom megpróbálja megfojtani őket (más kérdés, hogy ez utóbbit épp lehet, hogy a Botka-féle balos önkormányzat zajrendelete fogja megtenni akarva-akaratlanul is). Ugyanakkor ezek a helyek nem kezelhetők egy szinten azokkal a helyekkel, amelyeket szerintetek most bojkottálni kell a tulajdonosuk miatt.

A legtöbb ember nem arra gondol este egy sör kortyolgatása közben, hogy az adott helyről hova folyik be a haszon, nem is tudja. Sajnos én is ahhoz a kisebbséghez tartozom, aki tudom, és ha időről-időre eszembe jut, és egy zenei fesztiválon is, ha koncert közben meglátom az MTVA-logót a színpad tetején a molinón, akkor tudok bosszankodni a teljes leuraláson.

Csak az a helyzet – és ezt mondtam a CBA- és a Heineken-bojkottra is anno – hogy ez már ép ésszel nem bírható.

Lehet ezt csinálni, csak akkor az ember a végén tényleg bele fog őrülni az egészbe, és értelme sincsen, hiszen az adott oligarcha nyilván nem azon a két sörön és egy unikumon fog megbukni, amit te nem vettél meg ott nála, egyszerűen azon túl, hogy most a témát lehet csámcsogni egy pár hétig abban a pár tévéstúdióban, ahol még erre igény van, ennek abszolút semmi értelme.

Tetszettek volna kormányt váltani, vagy tetszenének ezen agyalni a jövőre nézve, és akkor ennél komolyabb eszközeik lennének az oligarchák visszavágására, de ez így nem megy. Lehet ellenzékiként tevékenykedni, kell is, de az ellenállás nem emésztheti föl az embert magát.

Tarnay Kristóf