Képzeljük el, mi történt volna akkor, ha mondjuk Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon (ne menjünk vissza messzibbre) miniszterelnökségének idején a római pápa a szomszédos Erdélyben jár, Székelyföldön, Hargita-megyében, egyenest Csíksomlyón (ha valakinek így jobban megy, vagy jobban tetszik: Şumuleu Ciuc, Schomlenberg, merthogy mennyi, de mennyi nép lakott és lakik arrafelé!), szóval Csíksomlyón jár, a székelység híres Mária-kegyhelyén, a neves búcsújáróhelyen, az európai kereszténység és a magyarság egyik szakrális centrumában, a pápaság kétezer éves történetében először, s a fentiekben említett két miniszterelnök közül az éppen regnáló cseszik átruccanni a hétszázvalamennyi kilométerre lévő Csíksomlyóra – miközben a két volt miniszterelnök egyaránt a kereszténység legnagyobb védelmezőjének, s az európai keresztény hagyomány megőrzőjének és letéteményesének szereti emlegetni magát –, hanem helyette elmegy a légvonalban kétezer kilométerre lévő Madridba, Bajnokok Ligájának döntőjét nézni, s szurkolni a két valóban nagyszerű angol csapat közül az egyiknek.

Szóval, csak kérdezem: mi történt volna akkor?

Próbáljuk termékeny fantáziánkra támaszkodva elképzelni, hogy a Fidesz kezéből lakmározó sajtó mit művelt volna ebben az esetben. Nem szeretnék személyeken rugózni, de vizualizáljuk csak, hogy X vagy Y műsorában mit hallottunk volna, a különféle eltorzult arcélek mögül mik zubogtak volna elő, a gutaütés határán lévő jelességek száját milyen jelzők, s milyen minősítések hagyták volna el, s talán a műsoruk végére sem értek volna, már lángokban állt volna székesfővárosunk valamennyi szemetes kukája.

És ha valaki azt mondaná, hogy Ferenc pápát nem kedveli a mostani magyar kormány, annak azért mondjuk el gyorsan, hogy Ferenc pápa (tetszik, nem tetszik) Szent Péter utóda, a katolikus Egyház főpapja, a Nyugat pátriárkája, Itália prímása, a római egyháztartomány érseke, Vatikánállam államfője. Most úgy hirtelenjében ennyi. Vagyis keresztény ügyekben kompetens személynek tűnik.

És mondjuk el azt is, hogy nem is kellett volna feltétlenül személyesen találkozni a pápával, ugyanis a politikában, csakúgy, mint a szakralitás világában a szimbólumoknak olykor nagyobb a szerepük, mint a valóságos tetteknek, cselekedeteknek.

Miként annak is megvan a szimbolikája, ha egy harcos keresztényvédő a fenti lehetőségre nagy ívben fittyet hány, s helyette önfeledt örömmel futballmeccsen tátja a száját.