Nem történt ez másként Magyarországon sem. Kiváló példát szolgáltat minderre az 1848-as és az 1956-os forradalom. Mindkét esetben a fővárosi és a nagyvárosi polgárság (jelentős részben az egyetemi ifjúság) kelt fel a regnáló önkényuralmi rendszerrel szemben. A vidéki lakosság csak később csatlakozott a forradalmi eseményekhez. Mind a magyar, mind a világ történelme egyértelműen bizonyítja, hogy a város vezet, a vidék követ.

Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy a vidéki emberek kevésbé szeretik a hazájukat vagy kevésbé bátrak, netán kevésbé józan gondolkodásúak, mint a fővárosi vagy a nagyvárosi polgárok. Csupán arról van szó, hogy más szociális, kulturális és politikai környezetben nőttek fel és élik az életüket, mint amilyenben a városi polgárság. Teljesen más egy pár százas vagy pár ezres mikrotársadalomban szocializálódni, mint egy több 10 ezres, 100 ezres vagy milliós közösségben. Mások a prioritások, a hagyományok, az értékek, a szokások. Mások a lehetőségek is. Sokkal több a korlát. Évszázados berögzülések béklyózzák a vidéket. Mert Magyarországon soha nem ment végbe a társadalom teljes polgárosodása.

Hazánkban még most, a XXI. században is az emberek nagy része egy félfeudális berendezkedésű, jobbágymentalitású társadalom tagjaként tekint önmagára. Ennek pedig az a következménye, hogy alapvető „igazságként” fogadják el, hogy vannak az urak és van a nép. Az urak fent vannak, a nép meg lent van. Szerintük ez a világ rendje. Mintha semmi sem változott volna az elmúlt 200 évben. Mintha Magyarország megrekedt volna valahol a XIX. század elején. Mintha meg sem születtek volna az 1848-as áprilisi törvények. Mintha nem is köztársaságban élnénk. Az emberek egy része még mindig úrként és gazdaként tekint a hatalmat gyakorlókra. Magától értetődőnek tarják, hogy a hatalmon lévők gyakorlatilag azt csinálnak, amit csak akarnak. A népnek meg hallgass a neve.

Amíg nem változik meg az emberek nagy részének gondolkodása, önképe és hozzáállása, addig Magyarországon soha nem alakul ki egy modern polgári társadalom. Addig maradnak a főispánok és a jobbágyok. A jövőtök a tét.

Meddig akarok a múltban élni...?