HÍRHATÁR ONLINE - A politika racionalitás és érzelem - Demeter Mártával beszélgettünk

HÍRHATÁR ONLINE
   
 2017.09.21.
 Csütörtök
Ma Máté napja van.
Holnap Móric napja lesz.
   EUR árfolyam
   310,09 Ft
   CHF árfolyam
   267,96 Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | BLOG | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2017. 06. 12. 16:38     


A politika racionalitás és érzelem - Demeter Mártával beszélgettünk
Demeter Márta országgyűlési képviselőnővel beszélgettünk, többek között arról, hogy a politikában fontos szerepe van a racionalitásnak, de ugyanakkor az érzelemnek is. Többek között szóba került a szocialista frakcióból való kilépése és még sok minden más is.

Amikor az írás címén gondolkodtam, vacilláltam azon, hogy elég lesz-e kiírni az Ön nevét vagy a funkcióját is jelöljem meg. Végül a rövidebb variáció mellett döntöttem, hiszen az utóbbi hónapokban eléggé közismert lett a neve, a média is felkapta, jól érzékelem?

 

Az viszonylagos, hogy mi a “médiafelkapottság” kritériuma. Ez kicsit sarkos megfogalmazás. Kétségtelen, hogy pár hónappal ez előtti lépésem felkeltette a hírcsatornák, az újságok és a portálok érdeklődését. Ám a médiafigyelem nem tartós, hacsak az ember nem cselekszik valami olyat, ami továbbra is az érdeklődés homlokterében tartja.

 

Gondolom nem a szereplési vágy hajtja, hanem egy új munkastílust szeretne meghonosítani?

 

Valóban egyáltalán nem a rivaldafény motivál, hanem hogy az kerüljön közfigyelembe, amit a munkámmal próbálok meg elérni, vagyis a kormányváltás.

 

Megkerülhetetlen a kérdés, hogy miért vált ki az MSZP frakcióból és ráadásul miért lépett ki a pártból is?

 

Nem volt egyszerű a döntés, ezt már több fórumon is elmondtam. Én úgy gondolom, hogy markáns ellenzéki tevékenységre van szükség a kormányváltáshoz, ez segítheti a minél szélesebb társadalmi támogatottságot megszerezni és egyben megszervezni a rezsim leváltásához vezető utat. Ehhez képest minden más politika-technológiai kérdés sokadrendű.

 

De nem csak a most elhagyott pártjából, hanem máshonnan is az a vélekedés hallatszik, hogy akkor viszont vissza kellene adnia a mandátumát az MSZP-nek, hiszen annak nevével jutott be a parlamentbe. Jogos-e a felvetés?

 

Én másképp gondolom. Egy olyan pártszövetség listájáról kaptam mandátumot képviselőtársaimmal együtt, amelynek kifejezett célja az Orbán-kormány leváltása és az orbáni rendszer felszámolása volt. A választók erre adták a szavazatukat, mi pedig ezt a célt vagyunk kötelesek megvalósítani, mert felelősséggel tartozunk a bennünket megválasztóknak. Én ma is ennek a felelősségnek a szellemében dolgozom. Az elmúlt négy hónapban különböző, a munkám iránt érdeklődő emberektől, a választóktól kapott visszajelzések csak megerősítenek a döntésem helyességében, hogy országgyűlési képviselőként igyekszem minél többet tenni a kormányváltásért.

 

De azáltal, hogy kivált a frakcióból, még annyi lehetősége sincs a kormányváltást eredményező folyamatban, mint eddig, vagy tévednék?

 

A kormányváltás nem a mai Országgyűlésben dől el. Az Orbán-rezsim leváltásához vezető folyamat egy sokszereplős, sokfajta szempontot magába építő társadalmi aktivitásként lehet sikeres, és ebben sokkal több lehetőségem van részt venni ma, mint volt négy hónappal ezelőtt. A független képviselőknek valóban megnehezíti az életét a házszabály, valamivel kevesebb a parlamenti megszólalási lehetőség, de emellett minden más rendelkezésre álló eszközt felhasználok a munkámban.

 

 

Miért, az MSZP frakciójában olyan spártai fegyelem uralkodik, hogy nem tudta azt elmondani, megcselekedni, amit, mint politikus egyébként is szeretett volna?

 

Azt hiszem, sokan tudják rólam, nem szoktam elugrani sem a feladatok, sem a viták elől. Igyekeztem a legjobb tudásom szerint dolgozni frakciótagként, és kilépésem előtt is számos alkalommal elmondtam a véleményemet a képviselőcsoportomban. Még akkor is, ha kisebbségben maradtam az álláspontommal. Ma ugyanolyan elszánással és aktivitással dolgozom, mint tettem azt fél vagy egy évvel ezelőtt.

 

Volt a frakcióban szakterülete, a honvédelem, a biztonsági kérdések, így megvolt a reszortja is, ezek nem elégítették ki politikusi ambícióit?

 

A szakmai érdeklődésem és elhivatottságom régi keletű. Ha úgy tetszik, gyerekkoromtól készültem arra, hogy biztonságpolitikai-honvédelmi kérdésekkel foglalkozzak, ezért is folytattam ilyen profilú felsőoktatási intézményekben tanulmányokat. Így nagyon örültem annak, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozhattam a frakcióban. Természetesen független képviselőként változatlanul a kül- és biztonságpolitika a fő területem, még ha ez ma kiegészül más szakmapolitikai kérdéssekkel is.

 

Frakció nélkül azonban igen nehéz bejutni a magyar parlamentbe, vagy tévednék?

 

A választók bizalmából és szavazatával lehet bejutni az Országgyűlésbe. A frakció pedig egy politikai-szervezeti keret a mandátumot szerzett képviselők munkájához. Most is, nem egy példa van rá, hogy függetlenként aktív szereplője lehet valaki az országgyűlésnek. Azt én is elismerem, hogy több nehezítő tényezővel kell számolnia a független ellenzéki képviselőnek, mint frakciótag társainak.

 

Akkor azzal az eshetőséggel is számot vetett, hogy nem lesz benn a következő parlamentben?

 

Igen, ez is előfordulhat. Nekem annak a politikának a megvalósulásán kell teljes erővel dolgoznom, amely a kormány leváltását eredményezi. Ehhez képest másodlagos az én parlamenti helyem. De nem tagadom, hogy vannak politikai ambícióim.

 

Lát reális esélyt arra, hogy a Fideszt le lehessen váltani 2018-ban?

 

Természetesen! Különben nem is beszélgetnénk.

 

De a hátralévő 8-10 hónap már nagyon kevés, és ne ámítsunk magunkat, ha csak valami rendkívüli dolog nem történik, ami kimozdítja a kormánypártok stabilitását, a Fidesz-pártkatona köztársasági elnök jövőre a lehető leghamarabbi időpontra fogja kiírni a parlamenti választásokat. Tényleg elég ennyi idő?

 

Ennyi idő elegendő! Egyre többen látják át, hogy a 2010 után létrehozott rezsim gazdasági és társadalmi értelemben is mindinkább fenntarthatatlan. A társadalom jelentős része pont a stabil, kiszámítható, élhető jövő reményét nem látja, ezért nem működhet a végtelenségig a jelenlegi rendszer.

 

 

Felébredhetnek egy idő után sokan, talán kritikus mennyiségű tömeg is összejöhet az elégedetlenkedőkből, de ilyen rövid idő alatt?

 

Igen! Látnunk kell, hogy az emberek a politikából és a politikusi gyakorlatból ábrándultak ki. Lassan ott tartunk, hogy a lakosság döntő többsége nem is vár semmit a politikától, miközben meg vágyik és óriási igénye is van egy más logika alapján működő képviseletre. Egyszóval a választók vissza akarják kapni a kontrollt a politikusok és a politika felett. Egy valós alternatíva, mely erre az igényre ad választ, gyorsan tudja megszólítani és megérinteni a társadalmat.

 

Ezek szépen hangzanak, de hogyan és mitől mozdulna meg az a kritikus tömeg, amit már a hatalmon lévők is aggodalommal érzékelnének?

 

Már most is megvan ez a hatalmas tömeg, csak még nem lát alkalmas és egyben képes erőt a kormányváltásra. Ez az erő csak úgy törhet a felszínre, ha a társadalom támogatja és egyben el is fogadja. Ennek az erőnek újnak és hitelesnek kell lennie, másképp nem megy!

 

Mitől lesz új és hiteles, ahogy Ön fogalmaz, egy most felszínre kerülő erő?

 

Tévedés azt hinni a magyar társadalomról, hogy mély apátiában van. Amikor az emberek látják, hogy róluk, őértük szól a politika, akkor megmozdulnak. De a társadalomnak garancia kell arra, hogy a rezsim leváltása után nem csak a vezető szereplők lesznek mások, de a közélet működésének logikája is megváltozik. Morális értelemben is megújulásra vár a politika, nem csak a hatalomgyakorlás intézményeit kell alapvetően átalakítani.

 

Az általánosságokon túl, milyen konkrét irányokat lát vagy szeretne remélni?

 

Abban reménykedem, hogy hamarosan kitapintható lesz az a képzeletbeli gerinc, amire majd rá lehet építeni a részleteket. Például, hogy mik azok a pontok, amik nagyon széles társadalmi rétegeket érintenek és amelyekben konszenzus alakítható ki. Olyan közös vízióra van szükség, amelyben a lehető legtöbb magyar ember megtalálja a maga helyét, látja az esélyt a saját maga boldogulására.

 

Mondana ilyen példát?

 

Ilyen például, hogy mindenki megtapasztalhassa, hogy az országban, a munka világában, van fontos és megbecsült helye. Sőt az egyén az akaratát bátran kinyilváníthassa, ha közösségi ügyekről van szó.

 

Hogyan fog ez az egész elkezdődni, ki, kik lesznek a mozgatórugói?

 

A politikai szereplők felelőssége, hogy - egyébként jobbító szándékkal - ne csak fontos részkérdésekről beszéljenek, mint például a mélyszegénység felszámolása, a közmunkarendszer igazságtalanságai, a nyugdíjrendszer vagy a bölcsődeépítési programok, hanem egy átfogó képet jelenítsenek meg arról, milyen Magyarországot képzelnek el. Mert bizony legalább annyira fontos, hogy tisztességes nyugdíjat kapjanak az egy életen át dolgozó idős emberek, mint hogy legyen egy jól működő, nem csak a felső középosztályra koncentráló családtámogatási rendszer. De ne felejtsük el, hogy mindezt működtetni is kell, és akkor már azonnal szembesülünk a magyar gazdaság szerkezeti problémáival, a növekedés fenntarthatóságával, az adók és járulékok rendszerével és a munkavállalói jogok kusza állapotával. A rezsim leváltásához közös vízió kell. Ennek olyan közös történetnek kell lennie, amelyben minél többen látják magukat és a válaszokat is a saját szempontjaikra, érdekeikre, élethelyzetükre. Ehhez bizony komoly munkára, az érdekek, szempontok egyeztetésére van szükség. Mert csak így épülhet fel egy sikeres és önmagában bízó Magyarország.

 

Most eddig az elméletekről beszéltünk – és a gyakorlat?

 

A fővárosi és vidéki közösségek megnyerése, anélkül, hogy a politika által bekebelezettnek éreznék magukat, amihez a facebook és a közösségi portálok, médium kiemelt használata párosulna. Az lenne a célszerű, hogy az emberek közösségben éljék meg - együtt tudnak változtatni a mostani állapotokon, méghozzá számottevő mértékben. Jelentős politikai változások mentek így végbe a világban, jó részük rövidebb idő alatt, mint amennyi nálunk még vélhetően hátra van a választásokig.

 

Más elképzelés nem játszik?

 

Véleményem szerint ez a célravezető út.

 

Nőként sokan megkérdezhetnék, hogy miért nem foglalkozik inkább vagy legalábbis intenzívebben a nőpolitikával, nőkérdésekkel, amúgy is nagyon kevés a gyengébbik nem a magyar parlamentben..?

 

Foglalkozom ilyen kérdésekkel, bár kétségkívül nem ezek jelentik a fő szakmai profilomat. Valóban nagyon kevés, 10% alatti a női képviselők aránya nálunk. Ezért is törekednünk kell arra, hogy minél több nő vállaljon országos politikai szerepet, ám ehhez elsősorban a jelenlegi politikai kultúrát – ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni – és a gyakorlatot kell megváltoztatnunk.

 

Most nagyon úgy gondolom, hogy a pesti értelmiség jól elbeszélgetett egymással és ebből az ország lakosságának nagy része vagy nem sokat ért vagy nem érinti meg kellőképpen, egyetért?

 

A politikában egyszerre van jelen a racionalitás és az érzelem. Amikor legalább részben látszik majd az erő, amelyik el akarja és tudja végezni az Orbán-rezsim leváltását, akkor majd nagyon sokan nyilvánítanak véleményt és cselekednek. Az ország többsége ma kormányváltást akar, de szükség van arra, hogy ez szavazatokban is megmutatkozzon jövő tavasszal. Biztos vagyok benne, hogy ha az emberek látják az Orbán-rendszer valós alternatíváját, akkor maguk is aktívabban támogatják majd a rezsimváltáshoz vezető folyamatot.

 

Végül, mi az a kis lila szalag a blézerén, amióta beszélgetünk, azóta meg szeretném kérdezni?

 

A nők, a gyermekek elleni, és a családon belüli erőszakot elítélők közös jele, én a parlamentben kaptam a Lehet Más a Politika (LMP) frakciójától. Azok viselik, akik ki akarják mutatni, hogy nagyon ellenzik azt, hogy az előbbiek visszaszorításáért fellépő Isztambuli Egyezményt, bár Magyarország aláírta, nem akarja a kormánypárt átültetni a hazai jogrendbe. Most méghozzá romlott is a helyzet, mert egyes szervezetek, mint a kereszténydemokraták ifjúsági szervezete és maga a kormánypárt is, ki szeretne hátrálni az egyezmény ratifikálásából.  Amikor az országban hetente egy nő, kéthetente egy gyermek hal bele az ilyen bántalmazásokba és a kormány nem akar cselekedni, kitűzzük ezt a szalagot és folytatjuk az egyezményért a küzdelmet.

 

Kérhetek én is egy ilyen lila szalagot?

 

Természetesen!

 

Kertész Z István


További hírek

  Modernizmus Magyarországon 1900–1930
2017. 09. 21. 13:17 pecsi-hirhatar.hu
  Mától igényelhető támogatás az elavult gázkonvektorok cseréjéhez
2017. 09. 21. 11:45 gyomroi-hirhatar.hu
  Történetek a baranyai reformációról
2017. 09. 20. 21:40 pecsi-hirhatar.hu
  Kutyatulajdonosok figyelem! Háromhetes ebzárlat jön
2017. 09. 20. 19:55 gyomroi-hirhatar.hu
  Baja legújabb szállodája - Hotel Elizabeth
2017. 09. 20. 19:38 bajai-hirhatar.hu
  Csökkenti a benzin árát a Mol, a gázolajé nem változik
2017. 09. 20. 19:16 gyomroi-hirhatar.hu
  Betelt a bili – Tarlósékra zúdították nagydolgukat a civilek
2017. 09. 20. 19:01 hirhatar.hu
  Szlovák rendszámú luxuskocsis szatír tartja rémültben a győri nőket
2017. 09. 20. 18:00 hirhatar.hu
  Tarlós a nem is zsidózó milliárdosok mellé áll a Római-part ügyében – mindenki más idióta
2017. 09. 20. 17:02 hirhatar.hu
  Priviben alkalmazta a politikát: Havi kétmilliót tett zsebre a közös képviselő – tíz éven át
2017. 09. 20. 16:01 hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport