Jelenleg a negyedik helyén áll, a Hűvösvölgyi út és a Tárogató út kiágazásánál lévő kis, nővényekkel díszített háromszög alakú térségen. Bronz testének zöldes-kékes színe szinte beleveszik a viszonylag tágas környezetbe ezért alig veszik észre.

Eredetileg Bánat volt a neve, de a későbbi időkben inkább a Vágyakozó elnevezéssel illették ezt a művészien megformált bronztestet. Születése után évekig a „nővére” közelében üldögélt a Pasaréti út 36-os számnál lévő kis parkban. Előbbi szintén aktszobor, 1934-ben műkőből született meg és a Pasaréti út 45-nél díszelgett. A mai nevén a Vágyakozót, Petri Lajos szobrászművész 1937-ben készítette el amelyet egy műkőtalapzatra ültettek. Aztán az 1950-es évek közepén szélesítették a Pasaréti utat és a Vágyakozó akt útba került. Tulajdonképpen előkelőbb helyre tették át, a Szilágyi Erzsébet (akkor Malinovszkij) fasor és a Pasaréti út kiágazásához, így sokkal többen láthatták, számos villamos és busz utasa is.

Ebben az útkiágazásban a II. világháború előtt egy lompos, szelíd tekintetű kutya szobra állt de a vérzivataros időben eltűnt a talapzatáról. Ezt a kutyaszobrot egy kisgyermek életét megmentő állatról mintáztatták annak hálás szülei. Azonban a háború után egy, a Vadaskerti úton lakó villatulajdonos a kertjében álló vizslaszobrot felajánlotta a kerületi elöljáróságnak és az a megüresedett talapzatra örömmel ráhelyeztette.

Sajnos ennek a szobornak 1953-ban nyoma veszett és a megint üresen maradt helyre ültették 1955-ben az egyébként is áthelyezésre szoruló Vágyakozót. Azonban az első kutyaszobor időközben mégis előkerült és, mivel a „hely” már foglalt volt, átköltöztették a pesti oldalra, az Állatorvosi (akkor főiskola) Egyetem közelébe. Azonban az egyre növekvő motorizáció mind több benzinkutat követelt meg városszerte, a Pasaréti út elejét is kinézték egy új töltőállomásnak. Így a Vágyakozó megint szó szerint útban volt, hát talapzatával együtt tovább költöztették a János kórháznál lévő útcsomópontba.

Aztán még nagyobb lett a forgalom, külön jelzőlámpás kereszteződést alakítottak itt ki. Megosztották a Szilágyi Erzsébet fasor kifelé és befelé jövő forgalmát egy kis zöld szigettel és bizonyára már kitalálták, hogy megint pont útban volt a Vágyakozó. Az átépítés folyamán szállították tovább a talapzatával együtt a kis bronztestet a jelenlegi helyére.

Szöveg: Kertész Z István; kép: Sipos György