Komoly egyetemi műhelyek, önálló mesterszakok, doktori programok, kutatói hálózatok, konferenciák és publikációs fórumok épülnek rá. Interdiszciplináris terület: a jogtudomány, a közgazdaságtan, a politológia, a szociológia és a kriminológia eredményeit egyaránt felhasználja. A szakértelem tehát itt nem „bolsevik trükk”, hanem nélkülözhetetlen feltétel.

Unger Anna bölcsész és politológus nyilvánosan hozzáférhető tudományos munkássága az MTMT-ben ellenőrizhető. Ott egyetlen olyan publikációt sem találni, amely a korrupciókutatás, a korrupciós hálózatok, a közpénzügyek, a vagyonvisszaszerzés vagy az antikorrupciós intézményrendszer területén igazolná szakmai felkészültségét. Ismertségét elsősorban politikai kommentárjainak köszönheti. Ez önmagában természetesen legitim tevékenység, csak éppen nem azonos azzal a speciális tudással, amelyet egy ilyen hivatal vezetése megkövetel.

A köztársasági elnök személyéről folyó korábbi vitában sokan arra jutottak, hogy az államfőnek jogásznak kell lennie. Ez tévedés: nem kell annak lennie, amint Göncz Árpád sem volt jogász. Az államfő maga választja ki jogi, gazdasági és más tanácsadóit; alkalmasságának egyik mércéje éppen az, hogy kvalitásérzéke révén képes-e maga mellé hívni a legjobb szakembereket. Egy vagyonvisszaszerzéssel és korrupciós ügyekkel foglalkozó hivatal vezetése azonban más természetű feladat. Oda valóban nagy tudású jogász, közgazdász vagy bizonyított teljesítményű korrupciókutató kellett volna – nem olyan bölcsész-politológus, akinek ezen a területen nincs számottevő szakmai életműve.

A jelölés megítélését Unger Anna korábbi egyetemi szerepvállalása sem könnyíti meg. Ő volt Orbán Balázs elhíresült doktori védésének egyik opponense. Az Akadémiai Dolgozók Fóruma pedig arra emlékeztetett, hogy az ELTE szenátoraként ő kezdeményezte a szenátus ülésének bezárását akkor, amikor négy kutatóközpontot kiszakítottak az egykori akadémiai kutatóhálózatból, és az egyetemhez csatoltak. A zárt ülésen így sem az érintett dolgozók, sem érdekvédelmi szervezeteik nem vehettek részt; a jegyzőkönyvet pedig az ELTE utóbb közérdekű adatigénylésre sem adta ki.

Mindez nehezen egyeztethető össze az átláthatóság, a részvétel, az elszámoltathatóság és a civil bátorság gyakran hangoztatott követelményeivel. Különösen visszás ezért, hogy éppen egy olyan hivatal élére jelölnek – illetve választanak – szakmailag nem igazolt felkészültségű vezetőt, amelynek hitelessége a hozzáértésen, a függetlenségen és az átláthatóságon áll vagy bukik.